Vitális Imre
Engem hívnak Vitális Imrének,
Nem is engedek én a csendőrnek,
Én életbe nem adom meg magam,
A csendőrök hajtsák el a lovam.
Szentmártonon volt az én lakásom,
Erdő-mező volt az én szállásom.
Kutya csendőr, ne keress engemet,
Mert kutya issza meg a véredet!
A lovamat nem annyira bánom,
Csak a rajta lévő sok szerszámom,
Nyereg alatt a bugyelárisom,
Abba fekszik százezer forintom.
Cifra szűröm lóra van terítve,
A zsebébe két pisztoly megtöltve.
Néném, kednek ne járjon a szája,
Hogy Vitális mulat a csárdába.
A betyárnak a ballada első sorában név szerint való bemutatkozása más betyárballadákban (Fábián Pista, Rózsa Sándor az én nevem stb.) is előfordul (Ortutay—Kriza 595—6, 598). Az itt közzétett ballada a verszakok közötti előadásbeli zökkenők miatt hiányosnak, illetőleg töredékesnek látszik.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 638.)