I. Régi balladák » Az elrabolt leány

Gyűjtő: Kallós Zoltán

Gyűjtés ideje: 1959

Gyűjtés helye: Gerlén

Közlő: Kallós Zoltán

Közlés ideje: 1971

Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 320-324/100. sz.

Dallam

Szöveg

„Anyám, édesanyám,
Rejtsen el ingemet,
Anyám, édesanyám,
Rejtsen el ingemet,

Jönnek a katanák,
S visznek el ingemet,
Jönnek a katanák,
S visznek el ingemet.”

„Leányom, leányom,
Merre rejtselek el?
Menj bé kamarába,
S bújj belé ládába!”

Csak arra ’z egy szóra
Oda es rohana
Hetvenhét katana,
Egéssz kompánia.

Csak kénzani kezdték
Az ő édesanyját,
Merre rejtette el
Virágszál szép lyányát.

„Nincsen a leányom,
Meghótt, s eltemettem,
A két ablak alá
Belé van temetve.”

Kénzották, kénzották,
Halálra kénzották,
Halálra kénzották
Az ő édesanyját,

Hogy ki kellett adja
Az ő szép leányát:
„Bément kamarába,
Belébútt ládába.”

Oda es menének,
Ki es vevék onnet,
Hintóba es tették,
Útnak es indíták.

Oda es érének
A Tisza martjára,
Mendegel a hintó
A Tiszának martján.

Sírdogál a leány,
Az elrablott leány:
„Mintsább én ellegyek
A katonák rabjik,

Inkább én ellegyek
Békák vacsorájik,
Békák vacsorájik
S halaknak ebédjik.”

Csak belé es szekék
A Tisza vizibe,
Tisza nem szenvedte,
Martjára kivette.

S odament az anyja,
Kőti, de nem hallja:
„Kelj fel, lyányom, kelj fel,
Borulj a vállamra!”

„Nem kelhetek, anyám,
Mer meg vagyok halva,
Nem kelhetek, anyám,
Mer meg vagyok halva.

Kebelembe buvék
Sárig esküdt kígyó,
Kebelembe buvék
Sárig esküdt kígyó,

Ki nekem megette
Szívemet, májamat,
Ki nekem megette
Szívemet, májamat,

S aki azt kiveszi,
Félkarját megeszi,
S aki azt kiveszi,
Félkarját megeszi.”

„Mintsább én ellegyek
A fél karom nélkül,
Mintsább én ellegyek
A fél karom nélkül,

Hamarább elleszek
Szép leányom nélkül,
Hamarább elleszek
Szép leányom nélkül.”

Odament babája,
Költi, meg es hallja,
Odament babája,
Költi, meg es hallja:

„Kelj fel, babám, kelj fel,
Borulj a vállamra!”
„Nem kelhetek, babám,
Mer meg vagyok halva.

Kebelembe buvék
Sárig esküdt kígyó,
Kebelembe buvék
Sárig esküdt kígyó,

Ki nekem megette
Szívemet, májamat,
Ki nekem megette
Szívemet, májamat,

S aki azt kiveszi,
Félkarját megeszi,
S aki azt kiveszi,
Félkarját megeszi.”

„Mintsább én ellegyek
Gyenge babám nélkül,
Mintsább én ellegyek
Gyenge babám nélkül,

Hamarább elleszek
A fél karom nélkül,
Hamarább elleszek
A fél karom nélkül.”

Kebelibe nyúllott,
De ott kégyó nem volt,
Kebelibe nyúllott,
De ott kégyó nem volt.

Hogyha kégyó es vót,
Az arangyé vállott,
Hogyha kégyó es vót,
Az arangyé vállott.

Megjegyzés

A töröktől, az itt közölt változatokban katonáktól elrabolt leány története a kelet-európai népek folklórjában kedvelt balladai tárgy. Vannak azonban hasonló tárgyú breton, francia, görög, cseh és szlovák változatok is. A főmotívum, a nőrablás nem az ősi asszonyrablás szokásának emlékét, hanem a kóbor katonaság erőszakoskodásának bizonyságát őrizhette meg. Mivel az eddig ismert változatok legtöbbje, az itt közölteknek meg éppen valamennyije a csángóság köréből került ki, érthető, hogy a balladaváltozatok közeli kapcsolatot mutatnak az e tárgykörbe tartozó román balladákkal. Az itt közzétett változatok a magyar balladai anyagon belül az elcsalt feleség, a kegyetlen anya és az eladott leány balladaváitozataival tartanak rokonságot. A román folklórból az Ilincuţa Şandrului címen ismert ballada vonható e darab rokonsági körébe. — Meseváltozatban is ismert. Egy ilyen változatát lásd kötetünkben a 264. sz. alatt.

Csanádi—Vargyas 465. — Vargyas, MB. 42—7. — Leader 266—72. — Ortutay—Kriza 745.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 632.)