Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Vida Dánel
Gyűjtő:
ismeretlen
Gyűjtés ideje:
1896 májusa után
Gyűjtés helye:
Háromszék
Közlő:
Olosz Katalin
Közlés ideje:
2015
Megjelenés helye:
Kanyaró 2015: 578-579/390. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
ismeretlen
Szöveg
1. Söprik a potyoni utcát,1
Viszik Vida Dánelt s fiát.
– Állj meg, Imre, kérdjelek meg:
Hogyha elmész, hol kaplak meg?
2. – Gyere ki Szentgyörgy várába,
Megkapsz ott egy sötét házba.
Ha ott meg nem találsz kapni,
Szamosújvárra jere ki.
3. Szamosújvár közepébe
Két tömlöcház van építve.
Valamelyik tömlöcházba
Megkapsz ott egy sötét házba.
4. Vida Imre tódott ujja
Tömlöcajtót kopogtassa,2
Vida Dánel tódott lába
Tömlec földit dobogtassa.
5. Tömlecajtó repedezz meg:
Vida Imre szabadulj meg!
Tömlecajtó nyilj kétfelé,
Vida Dánel illik belé.
Tömlecajtó repedezz meg:
Vida Imre, szabadulj meg! ||
6. Szabadulnék, ha lehetne,
Ha a törvény megengedne.
A törvény is megengedne,
De az idő nincs eltelve.
7. Az madarak csiriklása,3
Csekme Julis sok sírása,
Sándor Judit meghalása:
Vida Imre sok sírása.
Aki aztat meghallgassa,4
Megesik a szűve rajta.
Megjegyzés
1. Pákéban, Háromszék megye. [Az utca neve az eredeti lejegyzésben: pottyoni]
2. Kopogtatja – székelyesen.
3. Még a madarak is szánják a szegény rabot.
4. Meghallgatja – székelyesen.
(Kanyaró 2015: 578–579.)
390. Vida Dánel (Háromszék)
Lelőhely: AKKvár–MsU 2105: 43–44. lap. Kanyaró Ferenc kézírása.
390.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 40. csomag ([Háromszéki népköltési gyűjtemény], 2. ív, c) betűvel jelzett adat, számozatlan lapok.) Ismeretlen kéz írása. – Kanyaró anynyit változtatott a szövegen, hogy az apa nevét következetesen Dánelnek írta, holott az eredeti lejegyzésben végig Danel szerepel. Ezen túl az 5. versszakban kiegészített egy félbe maradt szót (belé), s néhol, de nem következetesen, a tömlec szót tömlöcre változtatta.
A homályos történetből nem derül ki, hogy apa és fia milyen bűnt követett el, amiért a szamosújvári „sötét házba” zárták mindkettőjüket. A ballada megszövegezéséből azt sem lehet egyértelműen kiszűrni, hogy mi volt a közösség hozzáállása ahhoz az eseményhez, melyről a ballada megszületett. Amikor Vida Imre „tódott ujját” és Vida Danel „tódott lábát” emlegetik, inkább távoltartás és gúny érződik a sorokból, az utolsó két versszak viszont az együttérzés hangján szól.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 817.)
Támogatók
Partnerek
