Vida Dánel
ismeretlen
1. Söprik a potyoni utcát,1
Viszik Vida Dánelt s fiát.
– Állj meg, Imre, kérdjelek meg:
Hogyha elmész, hol kaplak meg?
2. – Gyere ki Szentgyörgy várába,
Megkapsz ott egy sötét házba.
Ha ott meg nem találsz kapni,
Szamosújvárra jere ki.
3. Szamosújvár közepébe
Két tömlöcház van építve.
Valamelyik tömlöcházba
Megkapsz ott egy sötét házba.
4. Vida Imre tódott ujja
Tömlöcajtót kopogtassa,2
Vida Dánel tódott lába
Tömlec földit dobogtassa.
5. Tömlecajtó repedezz meg:
Vida Imre szabadulj meg!
Tömlecajtó nyilj kétfelé,
Vida Dánel illik belé.
Tömlecajtó repedezz meg:
Vida Imre, szabadulj meg! ||
6. Szabadulnék, ha lehetne,
Ha a törvény megengedne.
A törvény is megengedne,
De az idő nincs eltelve.
7. Az madarak csiriklása,3
Csekme Julis sok sírása,
Sándor Judit meghalása:
Vida Imre sok sírása.
Aki aztat meghallgassa,4
Megesik a szűve rajta.
1. Pákéban, Háromszék megye. [Az utca neve az eredeti lejegyzésben: pottyoni]
2. Kopogtatja – székelyesen.
3. Még a madarak is szánják a szegény rabot.
4. Meghallgatja – székelyesen.
(Kanyaró 2015: 578–579.)
390. Vida Dánel (Háromszék)
Lelőhely: AKKvár–MsU 2105: 43–44. lap. Kanyaró Ferenc kézírása.
390.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 40. csomag ([Háromszéki népköltési gyűjtemény], 2. ív, c) betűvel jelzett adat, számozatlan lapok.) Ismeretlen kéz írása. – Kanyaró anynyit változtatott a szövegen, hogy az apa nevét következetesen Dánelnek írta, holott az eredeti lejegyzésben végig Danel szerepel. Ezen túl az 5. versszakban kiegészített egy félbe maradt szót (belé), s néhol, de nem következetesen, a tömlec szót tömlöcre változtatta.
A homályos történetből nem derül ki, hogy apa és fia milyen bűnt követett el, amiért a szamosújvári „sötét házba” zárták mindkettőjüket. A ballada megszövegezéséből azt sem lehet egyértelműen kiszűrni, hogy mi volt a közösség hozzáállása ahhoz az eseményhez, melyről a ballada megszületett. Amikor Vida Imre „tódott ujját” és Vida Danel „tódott lábát” emlegetik, inkább távoltartás és gúny érződik a sorokból, az utolsó két versszak viszont az együttérzés hangján szól.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 817.)