[Verje mėg az isten aszt az àpát, ànyát]

Verje mėg az isten aszt az àpát, ànyát
Ki másnak neveli fėl az ő virágját,
Ingėm is fėlnevelt ėgy hírės betyárnak,
Aj, a ki oda jár keresztút állani,
Ėgy pénzét kettőért piros vért ontani.

Én ės mán mėgúntam rėggel korán kelni,
Folyóvízre mėnni, vérės rongyot mosni,
Könnybe béáztatni, jajszóval sujkolni,
S az a hírės bėtyár az ajtón állani.

Nyiss ajtót, nyiss ajtót Asszony Feleségėm!
– Nyitom nyitom nyitom kedves jámbor uram,
Csak vessem nyakamba az vándorló szoknyám,
Huzzam a lábomba piros patkós csizmám.

Ő esztėt nem várta, az ajtót bérugta:
Mét sirtál, mét sirtál asszony feleségėm?
Nem sirtam, nem sirtam kedves jámbor uram,
Cserefát égettem, gyermėkėt rėngettem,
Cserefának füstje kihúzta a könnyem.

Készėn légy, készėn légy asszony feleségėm,
H ó n a p, álló délbe a virágos kertbe,
A virágos kertbe a fővesztő helyre!
Kész vagyok kész vagyok kedves jámbor uram,
Kedves jámbor uram, ma ės a halálra. ||

De aszt hagyom nekėd, ha fejemėt vėszėd,
Vėdd ki gyėnge szívem, mosd mėg ürmös borba,
Mosd mėg ürmös borba, takard gyėnge gyócsba.

Hulljatok falevelek sűrün a nyomomba,
Hogy ne tudja rózsám, merre lėtt galambja.

Hulljatok falevelek, rejcsetek el ėngėm,
Met az édes anyám sirva keres ėngėm.

Töredék. Kriza János 1875r (Magyar Nyelvőr, Ballada töredék címen) Lapalji jegyzetben a vándorló  szó magyarázata: „Egy változásban v á n t o r o s.  A »Vadrózsák«-ban »vert arany«-nyal volt magyarázva. A v á n d o r l ó ebből alakulhatott. K. J.” – A folyóirat szerkesztősége Kriza halála után, a szerkesztőséghez korábban beküldött kéziratanyagból közölte a balladatöredéket. – Ua. in SZNGY I. 1956: 59-60/26. sz. Híres betyár címen, irodalmi nyelvi formában.

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 629.)