[Véremmel irattam]
Véremmel irattam
E kis czédulácskám,
De nincs oly követem,
Kitől elküldhessem. ||
Méhemtől küldeném,
Félek mezőre száll,
Kedve szerint való
Virágjára talál.
Szarkától küldeném,
De igen cserregő,
Titkos bánatimat,
Félek kicserregi.
Készülj édes fecském,
Vidd el levelecském.
Se nem olyan kőzel,
Se nem olyan messze
Csak túl a tengeren,
Harmincz mértföldnyire,
A hól nevekedik
Egy kerek dombocska.
S a kerek dombocskán
Egy kicsi falucska;
Tudom megismered
Melyik rózsám háza.
Ónos az ablaka,
Üveg az ajtaja,
Az ablak alatt van
Egy édes almafa.
Édes az almája,
Hamis a gazdája,
Adta volna isten
Ne ismertem volna.
Fekete két szemem
Ki nem sírtam volna,
Gesztenyeszín hajam
Meg nem őszűlt volna.
Ha kérdi, hogy vagyok,
Mondd meg, hogy rab vagyok;
Magam egésségben,
Szívem gyötrelemben.
Kéziratból: Filep Elek 1866–1867–Ms: 27–28.– Ua. in MNGY III. 1882: 33-34/18. sz. Filep Elek gyűjteményének ezt a darabját Gyulai A rab legény címmel, tagolatlan versformában, egyetlen sorban tett apró módosítással tette közzé. A gyűjtés helyét, idejét, a gyűjtő nevét nem tüntette fel.
(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 637.)