Vénleány panasza
ismeretlen
Ó, milyen jól vala dolgom leánykoromban,
Akármihez volt gusztusom: állott akaratomban.
Kórussal a muzsikások előállottak,
Addig onnan el sem mentek,
Míg egyet nem rántottak.
Akkor minden táncba került,
Apám, anyám azon örült,
Hogy jól tudok táncolni.
A gavallérok eljöttek,
Furcsa tréfákat ejtettek.
De most bezzeg üres vagyok a mulatságtól,
Őrizzen meg az ég mindent ilyen lányságtól.
Ha kedvem vagyon táncolni,
Csak fütyörölök;
Elérántom a guzsalyat
S egy landarist kerülök.
Hiszen én is vagyok olyan leány, mint más,
De a legényeknek természete mind fás.
Piacon, utcákon eleget sétálék,
Mégis szerelmébe senkinek sem esém.
Jaj, jaj, hová légyek,
Nem tudom, mit tégyek.
Legény ez világon boldogabb nem lenne,
Mint az, ki engemet feleségül venne.
Karcsú, gyenge testem jó szívvel engedne,
És semmi ellent nem vetne,
Csak pártám repülne,
Főkötőm kerülne.
414. Vénleány panasza (Kézdivásárhely)
Lelőhely: MUEKvGyLtár 40. csomag. Szőcs András kézírása.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 825.)