Végigmentem az ormodi temetőn
ismeretlen
1. Végigmentem az ormodi temetőn,
Elvesztettem piros bárson keszkenőm.
Piros bárson keszkenőmet nem bánom,
Csak a régi szeretőmet sajnálom.1
2. Elszakadt a rózsám inge, ruhája,
Mert megverték Szalontán a csárdába.
Varrd meg, rózsám, az ingemet tűdzelve,2
Hadd menjek én szolgabíró elibe.
3. Szolgabíró rám vereti a vasat,
Úgy írja meg Nagyváradig a marsat,
Nagyváradon bétesznek az egyesbe,
Ott sirathatsz, kedves rózsám, örökre.
1. Első strófát vesd össze Erdélyi: Népdalok és mondák, I. 82.
2. [A tüdzelve szót Kanyaró toldta be a verssor végére, mert a másoló nem tudta kibetűzni a szót az eredeti lejegyzésből.]
(Kanyaró 2015: 587.)
401. Végigmentem az ormodi temetőn (Kolozsvár, Kisbún)
Lelőhely: EA 2276: 237. lap, 178. sz. Ismeretlen kéz írása Kanyaró javításaival és jegyzetével.
401.1. A ballada eredeti lejegyzése: AKKvár–MsU 1153: 56v – Ismeretlen kéz írása.
A datálatlan, név nélküli és lokalizálatlan kéziratos vers- és énekgyűjteményt Kanyaró egyik kolozsvári tanítványa ajándékozta a kollégium könyvtárának. Feltehetően Kanyaró ezért tekintette kolozsvárinak a gyűjteményt; az évszámot pedig, valószínű, tanítványa szóbeli információja alapján következtette ki és rögzítette. A millenniumi gyűjteménybe felvett szöveg szóról szóra megegyezik a kéziratos énekeskönyvben található balladával. A kisbúni adatot nem találtuk meg.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 821.)