Vásárhelyi csárdába
Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd
1. Vásárhelyi csárdába,
Vásárhelyi csárdába
Ecet ég a lámpába,
Ecet ég a lámpába.
2. S meg se gyújtsák, mégis ég,
S meg se gyújtsák, mégis ég,
Csikós huszár a vendég,
Csikós huszár a vendég
3. Csikós huszár berúgja,
Csikós huszár berúgja,
Hazamenni nem tuda,
Hazamenni nem tuda.
4. Nem vagyunk mi betyárok,
Nem vagyunk mi betyárok,
Útonálló zsiványok,
Útonálló zsiványok.
5. S nem bántsuk mi ja szegényt,
S nem bántsuk mi ja szegényt,
Csak a nagy büszke legényt,
Csak a nagy büszke legényt.
6. Aztot se ja pénziér,
Aztot se ja pénziér,
Csak a büszkeségiér,
Csak a büszkeségiér.
7. Édesanyám, édesem,
Édesanyám, édesem,
Van-e ingem szennyesen,
Van-e ingem szennyesen?
8. Ha nincs ingem szennyesen,
Ha nincs ingem szennyesen,
Adok egyet véresen,
Adok egyet véresen.
9. Kocsmárosné, édesem,
Kocsmárosné, édesem,
Van-e bora mézesen,
Van-e bora mézesen?
10. Van egy kicsi savanyó,
Van egy kicsi savanyó,
Nem betyároknak való,
Nem betyároknak való.
33. Nem bántjuk mi a szegényt (Vásárhelyi csárdába)
Kutatóink általános észrevétele szerint ma is nagyon ismert balladás ének, amely „ponyva-nyomtatványról terjedt el” (Ortutay Gyula - Kriza Ildikó: Magyar népballadák. Bp. 1968. 776.). Seprődi gyűjteménye is tartalmazza (Seprődi, 426.; ESzD. 70.). Újabb kibédi változatok: Ráduly, 82-83. sz., illetve 168-169. sz.
Ötvös Sára még leányka korában tanulta a szüleitől: „Édesapám is, édesanyám is sokszor fútta, ejsze az egész család s rokonok tudták. Mikor Sászmagyaróson laktunk, még ott is tudták mindenfelé. Fúvogassák most is.” Valóban, ma is közismert ballada Kibéden: lakodalomban, mulatozás közben gyakran éneklik, ennélfogva a fiatalabb nemzedék is tudja, így akárhány gyűjthető. Adatkölzőnk a többszöri újraénekeltetés során jóformán semmi átalakítást nem végzett a szövegen, mindössze a versszakok sorrendjén változtatott: a két kezdő versszak kivételével a többi strófa általában szabadon lebeg, minden sorrendi kötöttség nélkül. Az adatközlő leginkább arra figyelt éneklés közben, hogy lehetőleg minden motívumot hiánytalanul megőrizzen.
A dallam műzenei eredetű.
(Ráduly 1979: 133.)