Várom, várom, addig várom

ismeretlen

1. Várom, várom, addig várom,
Míg szememre jön az álom.
Ha szememre jő az álom,
Ajtóm-kapumat bezárom.
Váradit is kieresztem,
Széket adok, leültetem,
Míg panaszim elbeszélem.
Jó hajnalba’ felserkentem,
S egy pár csókkal eleresztem.1

2. Váradinak sűrű könnye
Patakként foly le a földre,
Ki a földre, ki ölébe,
Ki bánatos kebelébe.

3. – Azon kérem az urakot,
Engedjenek bár egy napot.
Ha egy napot nem engednek,
Engedjenek bár egy felet,
Hogy írjak én egy levelet
Három árva gyermekemnek,
S ártatlan feleségemnek.
Reszket kezem, nem írhatok,
Könnyez szemem, nem láthatok.2

4. Váradinak szép körhaja
Vajon mért van félre hajtva?
Azért vagyon félre hajtva:
Az kötélnek hely van hagyva.

5. Váradinak szép körhaja,
Meszes gödör a sírhalma.
Váradinak piros vére,
Mészlével van összetéve.

1. Itt Váradi szeretője, Rofajiné beszél. Vö. M. Népkölt. Gyűjt. III. 95.

2. Váradi beszéde szintén 9 sor, éppen, mint a szeretője kecsegtetése.

 Váradi József az Ugron-féle puccs előpostája az 50-es években. A székelyeket akarta fölkelteni a török-muszka háború idején. Úgy látszik, nem titkolta eléggé szándékát, szeretőt is tartott. Hamar rajta vesztett. Elfogták és 1853-ban[!] felakasztották Sepsiszentgyörgyön.
 Ez az esztendő volt Arany János „balladák éve”; de Arany csak az ős hunokkal foglalkozott.
A népet ellenben nagyon meghatotta a szeme előtt elpusztult „szép körhajú” katona sorsa, s Váradiról egyre-másra költötték a siratókat, melyből balladaszerű a fennebb közölt hárommal együtt nyolc maradt fenn.1 E balladák mind homályosak és töredékesek – a gyászidőnek megfelelően. Benedek Elek nemcsak dalolgatta diák korában Váradi nótáját, de miként maga mondja, egy „rossz népszínművet” is írt róla.2

1. Magyar Népkölt. Gyűjt. I. 218. II. 40. III. 94–98. s Pap Gyulánál 19. l.
2. Magyar Hírlap 1901. évf. 89. l.

(Kanyaró 384–385.)

197. Várom, várom, addig várom (Sepsiszentgyörgy)
Lelőhely: KANYARÓ Ferenc 1909: 338. lap

197.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 40. csomag. ([Háromszéki népköltési gyűjtemény], 2. ív, számozatlan lapok, b) betűvel jelzett szöveg.)
– Várom, várom, addig várom,
Mig szememre jön az álom,
Ha szememre jön az álom,
Ajtóm-kapumot ^kapumat bezárom.
Váradit is beereszttem* ^kieresztem
Széket adok, leültetem. ||

Míg panaszim elbeszélem,
Jó hajnalban ^hajnalba’ felserkentem,
S egy pár csókkal eleresztem.
Váradinak sűrű könnye,
Patakként foly le a födre.
Ki a’ fődre, ki ölébe,
Ki bánatos kebelébe.

– Azon kérem az urakot,
Engedjenek bár egy napot,
Ha nem engednek egy napot, ^{Ha egy napot nem engednek}
Engedjenek bár egy felet,
Hogy írjak én egy levelet,
Három árva gyermekemnek,
S ártatlan feleségemnek.
Reszket kezem, nem irhatok,
Könnyes ^Könnyez szemem, nem láthatok.

– Váradinak szép körhaja,
Vajjon mért van félre hajtva?
– Azért vagyon félre hajtva,
Az kötélnek hely van hagyva.

– Váradinak szép kör haja
Meszes gödör a sírhalma,
Váradinak piros vére,
Mész lével van összetéve.

(H. n., é. n., gy. n.)

*Benkő Rofajné

 A ballada strófabeosztása bizonytalan a kéziratban. Néhol a sorok között nagyobb közt hagyott a ballada leírója, de nem szabályos a strófákra való tagolás. Másolatunkban követtük a kéziratban látottakat.
 Nem tudjuk, Kanyaró Ferenc miért lokalizálja Sepsiszentgyörgyre a balladát, a forrásául szolgáló kéziratban sehol nincs helymegjelölés, mint ahogy a gyűjtés évét és a gyűjtőt sem ismerjük. A szövegekben előforduló földrajzi nevekből lehet annyit kikövetkeztetni, hogy háromszéki gyűjteményről van szó. Abból pedig, hogy a millenniumi gyűjteményben egyetlen adata sem szerepel ennek a terjedelmes gyűjteménynek, arra következtethetünk, hogy a feltehetően pályázatra készített kézirat 1896 májusa után érkezett be a kolozsvári unitárius kollégiumba és került Kanyaróhoz. Nemcsak mi nem ismerjük a kézirat összeállítójának nevét, a gyűjtemény keletkezési helyét-idejét, úgy tűnik, Kanyaró Ferenc sem tudta. Sok balladát, sirató éneket másolt ki ebből a kéziratos gyűjteményből, de mindahányról csak annyit tudott pontosítani, hogy Háromszékről származnak.

197.2. A ballada másolata Kanyaró Ferenc kézírásában: AKKvár–MsU 2293: 74, 77. lap.
 A lapszámozás furcsasága (74, 77) onnan van, hogy a kettőbe hajtott papírra írt ballada két lapja közé Váradi balladájának még egy változatát behelyezték, s az utólagos lapszámozás nem vette ezt figyelembe, folyamatosan számozták a lapokat. A másolat szövege megegyezik a közölt változattal. Itt azonban nincs helymegjelölés, és a gyűjtés ideje, a gyűjtő neve sincs feltüntetve.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 730–731.)