Vármegyei csárda
Kosza József, 71 éves
S betyár Rózsa Sándor
Felül a lovára,
Lova szőrét s a gyócs gagyáját
Szépen fújja a szél.
Vármegyei csárda
Ki van világítva,
Abba mulat Rózsa Sándor
Kilenced magával.
Kérdi a csaplárosnét,
Van-e jó sere, bora?
- Söröm is van, borom is van
A betyárok számára.
Felelt Rózsa Sándor:
- Nem vagyunk betyárok,
Csak rabló zsiványok,
Szegényeknek adakozunk,
A nagygazdát kiraboljuk.
Harangoznak délre,
De nem a misére,
Most viszik a Rózsa Sándort
Az ítélőszékre.
- Jaj Istenem, mit vétettem,
Hogy engemet visznek?
Megöltem egy legényt
Százezer aranyáért,
Beledobtam a Tiszába
Két pej paripáért.
Tisza vize vitte,
Partjára kivette,
Arra jár egy halászlegény,
Csónakjába vette.
Vitte, vitte azt messze,
Nagy Szeged közepére,
A szegedi gyásztemetőbe
Szépen eltemette.
Az első részre a 83., a másodikra az 58–64. számú jegyzete vonatkozik. Az eddigi feljegyzésekből úgy tűnik, hogy a két részt gyakran éneklik együtt. Az énekes elmondotta, hogy még gyermekkorában a gyimesi csángóktól tanulta.
(Albert Ernő 2004: 321.)