Vajda János siratója

Vajda János, mit gondoltál,
Mikor hazul elindultál?
Én egyebet nem gondoltam,
Háromkútnál felindultam.
Istánkámat megcsókoltam,
Asszonyomtól elbúcsúztam,
Szíjjam csattja elszakada
A véletlen halálomra.
Lunguj Tódor, jó barátom,
Béküljünk meg, én nem bánom,
Úgy elvesztem a nagy vérbe,
Mind kicsi hal a tengerbe.
Erdő, erdő, mit vétettem,
Mikor rajtad átalmentem?
Én egyebet nem vétettem,
Árnyékodba lefeküdtem.
Ott egy cseppet szenderedtem.
Mikor szemem felvetettem,
Mikor szemem felvetettem,
Három zsendár áll mellettem.
„Ti, zsendárok, mét jettetek?
Hogy ingemet elvigyetek?”
„Érted jettünk, s el es viszünk,
Temlec házaiba teszünk.”
Nem aluszom tulupárnán,
A rekesznek két deszkáján,
A lájbimval takarozom,
Jaj, de keservesen alszom.
Vajda János piros vére,
A fődet festették véle,
Vajda János piros vére,
A fődet festették véle.
A haragosától lekaszabolt Vajda János balladás hangú siratóját eddig egy gyoszényi és egy lészpedi változatban ismertük. Az újabban lejegyzett 33 versszakos lészpedi változat az eddig előkerült legterjedelmesebb darab; a Gerlénből származó változat csak töredék. A ballada Lészpedre valószínűleg a Gyimesvölgyéből került. Az I. változatbeli Háromkút egyik gyimesvölgyi település neve. A moldvai változattal együtt itt közzétett gyimesvölgyi darabot a lejegyzett több más idevaló változat közül választotta ki közlés céljára a gyűjtő. A balladában a cselekmény első személyben való előadása esetleg ősi, ugorkori előadásmódbeli sajátságot őrizhet.
Csanádi—Vargyas 563—5. — Ortutay-Kriza 781—2.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallóz Zoltán 1971: 640-641.)