Utra Mari
Utra Mari belépett a kiskertbe,
Lefeküdt a diófának tövibe.
Utra Mari, nem félsz, hogy ott meglátnak,
Az emberek árulkodnak utánad.
Utra Mari nem vette ezt tréfára,
Belépett a válaszúti kocsmába,
Egy icce bort kéretett ki számára,
Egy icce bort kéretett ki számára.
A borát még el nem tudta kőteni,
Kilenc zsandár megérkezett vallatni.
„Utra Mari, valld ki minden bűnödet,
Hová tetted a te négy gyermekedet?”
Utra Marit kilenc zsandár vallatja,
A babája ajtó mellett hallgatja.
„Utra Mari, valld ki minden bűnödet,
Hová tetted a te négy gyermekedet?”
„Egyet tettem a diófa tövibe,
Kettőt tettem a Szamos fenekibe,
Egynek vérit vettem, mind a madárnak,
Hogy ne híjjon többet édesanyjának.”
A már eddig közzétett, jóval terjedelmesebb moldvai csángó változatok mellett az itt adott klézsei változat csak töredék, a gyimesvölgyi, mezőségi és kalotaszegi darabok azonban már jóval teljesebbek. Az eddig ismert moldvai változatokban a régi stílusú balladák előadásmódja a viszonylag újabb keletű tárgy ellenére is megőrződött. Minthogy a gyilkos leányanya tragikus története kétségtelenül örök emberi balladai tárgy, teljesen valószínű az a Vargyastól megfogalmazott vélemény, hogy a kelet-európai folklórban évszázadok óta közkeletű téma középkori forrásokból táplálkozik, és az e körből való nyugati folklórdarabokból is ismert tragikus történetekkel tart rokonságot. A Kolozsvár és Szék közötti mezőségi részen Utra Mari néven ismert hősnő neve még ebben az észak-mezőségi szólásban is szerepel: Csak Utra Mari tett el annyi gyermeket. Az Utra Mari szövegéhez társuló dallamok mind régi stílusúak.
Solymossy: MNépr.2 III, 109, 126. — Csanádi—Vargyas 557—8. — Ortutay—Kriza 779—80.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 640.)