Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Ugyan a Juczi bucsuversei


Gyűjtő: Ürmösy Sándor
Gyűjtés ideje: ismeretlen
Gyűjtés helye: ismeretlen
Közlő: Kriza János
Közlés ideje: 2013
Megjelenés helye: Kriza János 2013: 184-186/55. sz.

Szöveg

Demeterfalvi temető-
Kertben nyukszik hiv szerető ||
Déják Juczi vólt az neve
Nagy Dénesnek a Jegyesse.

Szomoru sors! mi történék
A mit még nem is reméllék
Hogy öröm-sirató estve
Hellyet legyen gyász estvéje.

Ó Nagy Dénes kedves mátkám!
Készisd él siri noszojám.
Mert én már elváltam tőlled
Pedig nem is laktam veled.

Köszönöm hogy gondos vóltál
Gyászkopórsót csináltattál
Számomra, ó magos egek!
Miért tőrténtek igy ezek!

Kedden délutánra jutva
Számtalan népség tóldula
A Juczi menyegzőjére
Nem-nem –  a temetésére.

Nem hallottak itt csengyettyük
Czimbalmok és a hegedük ||
Felváltá eztet a sírás
Sok szomoru könyhullatás.

Mint ha tettczet vólna az is
Hogy még az ércz harangok is
Szomorábban szóltak szászor
Mint mikor igy huszták máskor[?].

A szomoru harang szóra
Néptömeg elé tódula
Siratta az ő esetét
A fatum cselekedetét.

Hiv szülői és testvéri
És mindenféle rokoni
Zápor könnyei ásztatták
Diák Juczi kopórsóját.

Meghűlt testét, hogy felvették
A kapuján, hogy ki vitték
Balra tértek nem lefelé
A gyászos temető felé.

Igy vitték el Juczít férjhez
A mennyei völegényhez ||
Jegyesse szállása hellyet
Temető kert adott hellyet.

Szeretett kedves Jegyesem
Sirkövedre azt metczetem
Itt nyugszik égy hiv szerető
Nyuktassa meg a teremtő.

Ültetek sirodra Czedrust
Vagy pedig égy bus Kupresust
Tövét kőnyekkel öntözöm
Gyász ruhába felőltözöm.

Osztán ha majd bus életem
Lesírom, és bé végezem
Siromot melléd ásatom
Ott édes lesz nyugovásom.



Megjegyzés

Kéziratból: EA 10697: 152–155/75. sz. – A két halottbúcsúztató versezet közlését az indokolja, hogy Kriza János gyűjtőmozgalmának korából egyetlen ilyen jellegű szöveget sem ismerünk. Már pedig a siratóballadák forrásvidékét valahol ezeknek a mesterek-kántorok által összeeszkábált búcsúztató verseknek a környékén kell keresnünk. Gálffy Sándortól szerzett információi között maga Kriza  is feljegyezte, hogy „Ujabb balláda forma költemények v. versezetek számtalanok leteznek minden faluban; mert egynevezetes haláleset aligtörténik hogy megne énekeljék: de ezek inkább halotti bucsuztató alakjába jelennek meg;” (MTAKK 413: 29v)

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 641.)