Ugyan a Juczi bucsuversei
Demeterfalvi temető-
Kertben nyukszik hiv szerető ||
Déják Juczi vólt az neve
Nagy Dénesnek a Jegyesse.
Szomoru sors! mi történék
A mit még nem is reméllék
Hogy öröm-sirató estve
Hellyet legyen gyász estvéje.
Ó Nagy Dénes kedves mátkám!
Készisd él siri noszojám.
Mert én már elváltam tőlled
Pedig nem is laktam veled.
Köszönöm hogy gondos vóltál
Gyászkopórsót csináltattál
Számomra, ó magos egek!
Miért tőrténtek igy ezek!
Kedden délutánra jutva
Számtalan népség tóldula
A Juczi menyegzőjére
Nem-nem – a temetésére.
Nem hallottak itt csengyettyük
Czimbalmok és a hegedük ||
Felváltá eztet a sírás
Sok szomoru könyhullatás.
Mint ha tettczet vólna az is
Hogy még az ércz harangok is
Szomorábban szóltak szászor
Mint mikor igy huszták máskor[?].
A szomoru harang szóra
Néptömeg elé tódula
Siratta az ő esetét
A fatum cselekedetét.
Hiv szülői és testvéri
És mindenféle rokoni
Zápor könnyei ásztatták
Diák Juczi kopórsóját.
Meghűlt testét, hogy felvették
A kapuján, hogy ki vitték
Balra tértek nem lefelé
A gyászos temető felé.
Igy vitték el Juczít férjhez
A mennyei völegényhez ||
Jegyesse szállása hellyet
Temető kert adott hellyet.
Szeretett kedves Jegyesem
Sirkövedre azt metczetem
Itt nyugszik égy hiv szerető
Nyuktassa meg a teremtő.
Ültetek sirodra Czedrust
Vagy pedig égy bus Kupresust
Tövét kőnyekkel öntözöm
Gyász ruhába felőltözöm.
Osztán ha majd bus életem
Lesírom, és bé végezem
Siromot melléd ásatom
Ott édes lesz nyugovásom.
Kéziratból: EA 10697: 152–155/75. sz. – A két halottbúcsúztató versezet közlését az indokolja, hogy Kriza János gyűjtőmozgalmának korából egyetlen ilyen jellegű szöveget sem ismerünk. Már pedig a siratóballadák forrásvidékét valahol ezeknek a mesterek-kántorok által összeeszkábált búcsúztató verseknek a környékén kell keresnünk. Gálffy Sándortól szerzett információi között maga Kriza is feljegyezte, hogy „Ujabb balláda forma költemények v. versezetek számtalanok leteznek minden faluban; mert egynevezetes haláleset aligtörténik hogy megne énekeljék: de ezek inkább halotti bucsuztató alakjába jelennek meg;” (MTAKK 413: 29v)
(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 641.)