Úgy rakják, úgy rakják magas Déva várát

Lőrinc Györgyné Hodorog Luca, Klézse

    1.    Úgy rakják, úgy rakják magos Déva várát,
           Kit nappal felraknak, s az éjjel mind lehull.

    2.    S kit éjjel felraknak, az nappal mind lehull,
           Kit éjjel felraknak, s az nappal mind lehull.

    3.    Kinek odatalál asszony-felesége,
           Rakják kő korcába, hátha megállana.

    4.    S azt az álmot látta nagyobb kőművesné,
           S azt az álmot látta nagyobb kőművesné:

    5.    S az ő kerek udvarán vérkút fakadt vala,
           S az ő kerek udvarán vérkút fakadt vala.

    6.    – Kelj fel, szolgám, kelj fel, fogd bé a lovakot,
             Fogd bé a lovakot, hogy mü es menjünk el,

    7.    Hogy mü es menjünk magos Déva várra,
            Talán ott nekiek nem történt jó dolgik.

    8.    Talán ott nekiek ott nem lesz jó dolgik,
             Talán ott nekiek ott nem lesz jó dolgik.

    9.    Hat ló, hintó zenyém, s az ostor a tied.–
           S ők es elindultak s a nagy hosszú útra.

    10.    S a legnagyobb kőműves messzinőtt meglássa,
            S úgy menen, s úgy menen asszony-felesége.

    11.    S akkor messzünet meglátá: s úgy menen, s úgy menen,
            S úgy menen, s úgy menen asszony-felesége.
 
    12.    Kezivel es inte szájával es mondá,
            Szájával es mondá, térjenek ők vissza.

    13.    S ők es nem tértek meg, úgyes ők csak mentek.
            – Hajtsad, fiam, hajtsad, hat ló s hintó zenyém,

    14.    Hat ló, hintó zenyém, s ez ostor a tied, –
            S a nagyobb kőműves arra ő megkéré:

    15.    – Istenem, Istenem, adj egy fene farkast,
               Adj egy fene farkast, hogy térjenek vissza! –

    16.    S azt es ad Isten, s úgy sem tértek vissza,
            Szájával es mondja, kezivel es inte,
 
    17.    Kezivel es inte, hogy térjenek vissza,
            De ők nem térnek meg, ők es csak úgy sietnek.

    18.    – Istenem, Istenem, adj egy fene medvét,
            S adj egy fene medvét, hogy térjenek vissza. –

    19.    S azt es ad az Isten, mégsem térének meg,
            S azt es ad az Isten, mégsem térének meg. –
 
    20.    Kezivel es inté, szájával es mondá:
            – Térjetek meg vissza, mert nem jóra juttok!
 
    21.    De Istenem, Istenem, adj egy nagy kőesőt,
            Adj egy nagy kőesőt, hogy térjenek vissza! –
 
    22.    Azt es ad az Isten, mégsem térének meg,
            Csak odaérének magos Déva várához.

    23.    – Jó napot, jó napot, tizenkét kőműves! –
            Azt es felfefele,s azt es felfelele:
 
    24.    – Mi bajotok van nektek, másszor es jártam itt,  
            Másszor es jártam itt, s örökké köszöntem.

    25.    S örökké köszöntem, s örökké fogadták,
            Mi történt, mi történt magos Déva várán?

    26.    – Az történt, az történt, urad törvényt tette,    
            S azt a törvényt tette: kinek ide talál,

    27.    Kinek ide talál asszony-felesége,
            Rakjuk kő korcába, talán megállana.–

    28.    Onnat csak lejöve tizenkét kőműves,
            S az ölikbe vevék, s őt es csak felvivék.

    29.    Ott es csak betevék, kőnek kő korcába,
            – Tréfálni akarunk, bé akarunk rakni.

    30.    Tréfálni akarunk, urad tette törvényt,
            Kinek idetalál asszony-felesége,
 
    31.    Rakjuk kő korcába, talán megállana, –
            Ők es rakni fogták, ők es rakni fogák.

    32.    Azt kérdi, azt kérdi: – Tréfa-e vagy való?
            Felelék nekie: – Ez való, asszonyunk.

    33.    – Az én gyermekemet kire hagyom lenne?
            – Vannak jó asszonyok, s azok odanéznek.

    34.    – S az én gyermekemet ki feresztgeti meg?
            – Vannak gyenge esők, s azok megferesztik.

    35.    – Az én gyermekemet ki rengetgeti el?
            – Vannak gyenge szellők, s azok elrengetgetik.

    36.    – S az én gyermekemnek ad lesz enni?
            – Vannak jó madarak, s azok enni visznek. –
 
    37.    Felrakák hónaljig, s ő es csak kérdi:
             –Mét raktok, mét raktok, tizenkét kőműves?

    38.    – Zurad tette törvényt, mü kellett bérakjunk,
             Zurad tette törvény, ide be kellett rakjunk.

    39.    – Meşterea Manolea, meşterea Manoela,
             Zidul că mă strînge, viaţa mi-o strînge! –

    40.    S onnat es leszálla a nagyobb kőműves,
             S ő es csak leüle egy szép ződ gyepre.

    41.    S ott ő sírni foga, s ott ő sírni foga,
             S az ő könyveiből egy szép kút fakada.

    42.    S az ő könyveivel egy forrás fakada,
             S oda csinálának egy szép nagy kutat.

    A falba épített feleség
    Csak Erdélyből és Moldvából kerültek elő magyar változatai (Vargyas 1976. II. 25. és 1979. 160). Veress Sándor Trunkon rögzítette 1930-ban egy 12 versszakos variánsát fonográf segítségével (1989. 166-171.). Szegő Júlia Külső-Rekecsinyben bukkant rá változatára (1988. 7. sz. 28-31.) Egy-egy klézsei variánsát Faragó József és Kallós Zoltán közölte (Faragó Jagamas 1954. 2. sz. 63-67. és Kallós 1970. 1. sz. 45-49.). A szintén klézsei Szályka Rózsától is két változata jelent meg (Kallós 1973. 1 A-B. 17-20). Luca nénitől már megjelent egy változat (Seres - Szabó 1991. 104. sz. 166-168). Adatközlőnk balladaszövegében találunk egy román nyelvű strófát is. Megközelítő fordítása magyar nyelven:

    Mánolé mester, Mánolé mester,
    Mivel a fal szorít, kioltja életemet.

    A típushoz kapcsolódó szakirodalomból lásd Faragó 1964, Talos 1973, Fochi 1975. 118-122., 1984. 113-114., Vargyas 1979. 160. Faragó 1981. 151.
    Dallama megegyezik a 7. számú balladáéval, ugyanezt lásd Seres - Szabó 100 a-b.

(Pozsony 1994: 251.)