Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

[Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom]


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: ismeretlen
Gyűjtés helye: ismeretlen
Közlő: Kriza János
Közlés ideje: 1863
Megjelenés helye: Kriza János 1863: 16/10. sz.

Szöveg

Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,
Nem söpri mėg többé az én gyönge karom.

Udvarom közepin ėgy arany almafa,
Ahoz van mėgkötve piros pej paripa.

Föl is van nyergêve, föl is kantározva,
Nosza, kedves pajtás, búdossunk el rajta.

Két út van előttem, mejikön indûjak?
Két szép lány szeretőm, mejiktől búcsuzzak?

Ėgyiktől búcsúzom, a másik haragszik,
Azét az én szüvem soha mėg nem nyugszik.

Neköd édös rózsám, mi bajod érközék?
Talám a vacsorád nem igön jól esék?

Hoztam ėgy éveg bort, hogy igyál belőlle,
Szomorú a szüved, majt mėgvídul tölle.

Nem kėll neköm borod, csak te idd mėg magad,
Ha nem sajnálottad árva lányságomot.

Sajnátalak rózsám, mikor megcsâtalak,
De már a jó isten visêje gondodot.

Aggyon isten rózsám neköd ojan csudát,
Hogy az egész világ róllad vögyön példát.

Én nem bánom rózsám, lögyön fődmozdulás,
Hogy jusson eszödbe sok erős fogadás. –



Megjegyzés

10. dalnak változata részben a 420. hol nem két, de három szeretője van a szegény legénynek, s ha egytől búcsuzik, kettő haragszik, azért oly nyugtalan szive. L. Erd. II. 108. ― A 6. versszaknál, ugy tetszik, más dal indul meg.

(Kriza János 1863: 527.)