Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Túl a vízen, Tótországon


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1969
Gyűjtés helye: Klézse
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 253-255/76. sz.

Szöveg

Túl e vizen, Tótországon,
Szilva termő sziép züőd ágon.

Szakasztottam, de nem ettem,
Met én búra teremeltem.

Se nem búra, se bánatra,
Szült anyám nyomorúságra.

Szült anyám nyomorúságra,
Erre szigorú világra.

Barassóba felnőtt nyárfa,
S az alatt ül három árva.

Mind e három földig gyászba,
S e legküsebb mind azt fújja,

Mind azt fújja, fuddogallja:
„Vágjátok el e nyakamat.

Vágjátok el e nyakamat,
Vegyétek ki e májamat,

E májamat s e szívemet
Mossátok meg ürmes borba,

Mossátok meg ürmes borba,
Takarjátok papirosba,

Takarjátok papirosba,
Zárjátok bié züőd ládába,

Zárjátok bé züőd ládába,
Küldjétek el Móduvára,

Küldjétek el Móduvára,
Iédesapám kapujára,

Iédesapám kapujára,
Kapujáról ablakjára,

Ablakjáról asztalára,
Vegyen példát menden róla,

Vegyen példát menden róla,
Hogy millyen ez árva dolga.”

„Merre mentek, három árva?”
„Elindultunk hosszú útra,

Hosszú útra, szolgálatra.”
„Ne mennyetek hosszú útra,

Ne mennyetek hosszú útra,
Netok hárman három vessző:

Menjetek ki temetőbe,
Koppantsátok e temetőt,

Koppantsátok e temetőt,
Rikojtsátok anyátokat!”

„Keljen, keljen, iédesanyám,
Met elszakadt e gyászruhám.”

„Nem kelhetek, gyermekeim,
Vagyan nektek mostohátok,

Vagyan nektek mostohátok,
Ki fehért adjon rivátok,

Mikor fehért ad rivátok,
Vérvel virágzik hátatok,

Mikor fejeteket mossa,
Könnyűvel habzik hátatok.”


Megjegyzés

A Mária-motívum miatt az ún. legenda-balladák közé utalt ballada rendkívül népes európai rokonsággal rendelkezik. A Máriától kapott vesszővel való temetőverés motívumában szoros német kapcsolatot, a halálból gyermekei gondozására visszajáró anya személyének beiktatásában meg északi, skandináv párhuzamokat emleget a kutatás. A Túl a vízen Tótországban kezdetű és a néhány rákövetkező szakasz alkalmasint panaszénekből tapadt a balladához. Krizánál (Vadr. 173.) például egy láthatóan különböző énekekből ötvöződött lírai darab első sora az itt közölt I—II. változat kezdősorával azonos. A balladát először Petrás Ince (Rokonföldi) jegyezte le 1841—42-ben Klézsén. Némelyütt a balladás darab gyermekénekként jelentkezik (MNTára I, 599—600).

Domokos—Rajeczky I, 87. — Gragger 208—9. — DomokosMM.3 282—6. — Ortutay, SzNb. 289—90. — Faragó—Jagamas 116—23. — Csanádi—Vargyas 502—6. — Leader 82—97. — Ortutay—Kriza 756—7.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 631.)