Tollasi Erzsike
Finna Dénesné Szigyártó Ida, 65 éves
- Jó estét, jó estét, Tollasiné asszonyság,
Hol van az a szép lánya, Erzsike kisasszonyság?
Kőtse fel, kőtse fel, eressze el a bálba,
Magas szárú cipőjét húzza fel a lábába.
Fel is kelt, fel is kelt, el is megyen a bálba,
De az ég is felette be is borult homályba.
- Húzzátok, cigányok, nem szabad most megállni,
Tollasi Erzsi babámot jól meg kell táncoltatni.
- Eressz ki, eressz ki, csak hűlni én megyek ki,
Magos szárú cipőmből piros vérem öntsem ki.
- Ne menj ki, ne menj ki, mert kihűtöd magadot,
Két karikagyűrűdöt az ujjodba fagyasztod.
- Átkozott az apa, az az apa s az anya,
Ki egyetlen leányát a bálba elbocsájtja.
Este elbocsájtja, reggelig ő nem látja,
Reggeli nyolc órakor halva viszik ágyába.
53–58. A halálra táncoltatott leány
A legnépszerűbb magyar balladacsoport. Változatai 500 körül járnak (Vargyas 1976. II: 277–278). A ballada formailag felújult az új stílus jegyében. Moldvában is csak az első gyűjtések óta terjedt el (Kríza Ildikó 1967). Háromszék minden részén a legismertebb és a legelterjedtebb balladák egyike. Érdekes módon a magyar ajkú cigányság, mely a vidék balladaköltészetének régebbi rétegeit őrzi, kevésbé ismeri. A Fekete-ügy vidéki falvakban egyetlen adatközlőm sem ismerte azt a megoldást, hogy a leányt az ördög pusztította volna el egy legény képében.
(Pozsony 1984: 260–261.)