Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Tollasi Erzsi


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1970-04-23
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1975
Megjelenés helye: Ráduly 1975: 58-59/21. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Berecki Jánosné Mátyus B. Julianna, 81 éves



Szöveg

– Jó estét, jó estét, Tollasiné asszonyság,
Hol van az én Erzsi babám, talán le is feküdt már?

– Lefeküdt, lefeküdt, el is szenderedett,
Lefeküdt, lefeküdt, el is szenderedett.

– Menjen be, költse fel, engedje jel a bálba,
Bagaria cipőjét húzza fel a lábára.

Be is ment, fel is kelt, el is indult a bálba,
Bagaria cipőjét felhúzta a lábára.

Akkor az a két betyár kacsingat a cigányra,
Akkor az a két betyár kacsingat a cigányra:

– Húzzad cask, húzzad cask estétől reggelig,
Reggeli négy órára Tollas Erzsi elalszik!

– Eressz ki, eressz ki, hadd menjek ki hűlni,
Nem fogok elmenni, vissza fogok jönni.

Eressz ki, eressz ki, had menjek ki hűlni,
Bagaria cipőmből piros vérem öntsem ki.

– Ne menj ki, ne menj ki, ne hűtsed ki magadot,
Két szép aranygyűrűd is az ujjadra dagadott.

– Jó reggelt, jó reggelt, Tollasiné asszonyság,
Nyissa ki, nyissa ki ződre festett kapuját.

Nyissa ki, nyissa ki ződre festett kapuját,
Halva hozzák, halva hozzák egyetlen szép leányát.



Megjegyzés

20–23. A halálra táncoltatott leány. I–IV.

A ballada kibédi adatközlői egytől egyig öregasszonyok, tehát ez is jelzi, hogy a

századforduló éveiben még igen népszerű lehetett. Jórészt a fonóban tanulták, akkoriban „divatos” ének volt. Ime, mit mondott a 20. sz. változat énekese: „Mostanában nemigen énekeltem, régebb igen, a sok énekkel tettem tönkre a hangomot. Egyszer mentünk vagy kilencen Kolozsvárra, s Balázsfalváig egyet énekeltünk. Balázsfalván a váróteremben még táncoltunk is, amíg vártuk a vonatot. Ma már ilyesmikről nem lehet hallani.” A 23. sz változat énekese a ballada lányhősének nevéről így nyilatkozott: „Egyik-másik Tollas Erzsit mond, de az nem vót, mert Csáki bíróné lánya volt.” Íme, hogyan ragaszkodik néha az énekmondó a már egyszer meghallott-megtanult ének eredeti formájához, először hallott hősének nevéhez. Különleges figyelmet érdemel a 22. sz. változat, ugyanis azt a nagyon ritka redakciót képviseli, amely szerint a „szeretőt párjával” tartó lányt büntetik ezzel az embertelen középkori büntetésmóddal.

            E balladákat általában egységes dallamra éneklik, lényegesebb eltérés alig van közöttük. A közölt dallam (20. sz.) a népdal és műdal között mintegy átmenetet képez, tehát félnépi.

            A fiatalok a balladának javarészt csak töredékes változatait tudják.

(Ráduly 1975: 177.)