Tollasi Erzsi
Berecki Jánosné Mátyus B. Julianna, 81 éves
– Jó estét, jó estét, Tollasiné asszonyság,
Hol van az én Erzsi babám, talán le is feküdt már?
– Lefeküdt, lefeküdt, el is szenderedett,
Lefeküdt, lefeküdt, el is szenderedett.
– Menjen be, költse fel, engedje jel a bálba,
Bagaria cipőjét húzza fel a lábára.
Be is ment, fel is kelt, el is indult a bálba,
Bagaria cipőjét felhúzta a lábára.
Akkor az a két betyár kacsingat a cigányra,
Akkor az a két betyár kacsingat a cigányra:
– Húzzad cask, húzzad cask estétől reggelig,
Reggeli négy órára Tollas Erzsi elalszik!
– Eressz ki, eressz ki, hadd menjek ki hűlni,
Nem fogok elmenni, vissza fogok jönni.
Eressz ki, eressz ki, had menjek ki hűlni,
Bagaria cipőmből piros vérem öntsem ki.
– Ne menj ki, ne menj ki, ne hűtsed ki magadot,
Két szép aranygyűrűd is az ujjadra dagadott.
– Jó reggelt, jó reggelt, Tollasiné asszonyság,
Nyissa ki, nyissa ki ződre festett kapuját.
Nyissa ki, nyissa ki ződre festett kapuját,
Halva hozzák, halva hozzák egyetlen szép leányát.
20–23. A halálra táncoltatott leány. I–IV.
A ballada kibédi adatközlői egytől egyig öregasszonyok, tehát ez is jelzi, hogy a
századforduló éveiben még igen népszerű lehetett. Jórészt a fonóban tanulták, akkoriban „divatos” ének volt. Ime, mit mondott a 20. sz. változat énekese: „Mostanában nemigen énekeltem, régebb igen, a sok énekkel tettem tönkre a hangomot. Egyszer mentünk vagy kilencen Kolozsvárra, s Balázsfalváig egyet énekeltünk. Balázsfalván a váróteremben még táncoltunk is, amíg vártuk a vonatot. Ma már ilyesmikről nem lehet hallani.” A 23. sz változat énekese a ballada lányhősének nevéről így nyilatkozott: „Egyik-másik Tollas Erzsit mond, de az nem vót, mert Csáki bíróné lánya volt.” Íme, hogyan ragaszkodik néha az énekmondó a már egyszer meghallott-megtanult ének eredeti formájához, először hallott hősének nevéhez. Különleges figyelmet érdemel a 22. sz. változat, ugyanis azt a nagyon ritka redakciót képviseli, amely szerint a „szeretőt párjával” tartó lányt büntetik ezzel az embertelen középkori büntetésmóddal.
E balladákat általában egységes dallamra éneklik, lényegesebb eltérés alig van közöttük. A közölt dallam (20. sz.) a népdal és műdal között mintegy átmenetet képez, tehát félnépi.
A fiatalok a balladának javarészt csak töredékes változatait tudják.
(Ráduly 1975: 177.)