Tollasi Erzsi
Kádár Ferencné Sinka Ágnes, 72 éves
- Jó estét, jó estét, Tollasiné asszonyság,
Hol van az én babám, Erzsike kisasszonyság?
- Bent vagyon, bent vagyon, odabenn a szobába,
Talán le is feküdt már, szép paplanyos ágyába.
- Kőtse fel, kőtse fel, eressze el a bálba,
Piros bársonycipőjét húzza fel a lábába.
Fel is kelt, fel is kelt, el is mene a bálba,
Akkor az ég beborult fekete gyászruhába.
- Húzzátok, cigányok, estétől virradatig,
Virradattól reggelig, míg a babám elalszik.
- Eressz ki, eressz ki, csak hűlni én menjek ki,
Piros bársonycipőmből piros vérem öntsem ki.
- Ne menj ki, ne menj ki, mert kihűtöd magadot,
A két aranygyűrűd es az ujjadba dagadott.
- Átkozott, átkozott az az édes jó anya,
Ki egyedül a lányát a bálba elbocsássa.
Este elbocsássa, reggelig nem is látja,
Reggeli nyóc órakor őt már halva találja.
53–58. A halálra táncoltatott leány
A legnépszerűbb magyar balladacsoport. Változatai 500 körül járnak (Vargyas 1976. II: 277–278). A ballada formailag felújult az új stílus jegyében. Moldvában is csak az első gyűjtések óta terjedt el (Kríza Ildikó 1967). Háromszék minden részén a legismertebb és a legelterjedtebb balladák egyike. Érdekes módon a magyar ajkú cigányság, mely a vidék balladaköltészetének régebbi rétegeit őrzi, kevésbé ismeri. A Fekete-ügy vidéki falvakban egyetlen adatközlőm sem ismerte azt a megoldást, hogy a leányt az ördög pusztította volna el egy legény képében.
(Pozsony 1984: 260–261.)