Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Tollasi Erzsi


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1981
Gyűjtés helye: Páké
Közlő: Pozsony Ferenc
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 149/55. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Kádár Ferencné Sinka Ágnes, 72 éves



Szöveg

- Jó estét, jó estét, Tollasiné asszonyság,
Hol van az én babám, Erzsike kisasszonyság?

- Bent vagyon, bent vagyon, odabenn a szobába,
Talán le is feküdt már, szép paplanyos ágyába.

- Kőtse fel, kőtse fel, eressze el a bálba,
Piros bársonycipőjét húzza fel a lábába.

Fel is kelt, fel is kelt, el is mene a bálba,
Akkor az ég beborult fekete gyászruhába.

- Húzzátok, cigányok, estétől virradatig,
Virradattól reggelig, míg a babám elalszik.

- Eressz ki, eressz ki, csak hűlni én menjek ki,
Piros bársonycipőmből piros vérem öntsem ki.

- Ne menj ki, ne menj ki, mert kihűtöd magadot,
A két aranygyűrűd es az ujjadba dagadott.

- Átkozott, átkozott az az édes jó anya,
Ki egyedül a lányát a bálba elbocsássa.

Este elbocsássa, reggelig nem is látja,
Reggeli nyóc órakor őt már halva találja.



Megjegyzés

53–58. A halálra táncoltatott leány

            A legnépszerűbb magyar balladacsoport. Változatai 500 körül járnak (Vargyas 1976. II: 277–278). A ballada formailag felújult az új stílus jegyében. Moldvában is csak az első gyűjtések óta terjedt el (Kríza Ildikó 1967). Háromszék minden részén a legismertebb és a legelterjedtebb balladák egyike. Érdekes módon a magyar ajkú cigányság, mely a vidék balladaköltészetének régebbi rétegeit őrzi, kevésbé ismeri. A Fekete-ügy vidéki falvakban egyetlen adatközlőm sem ismerte azt a megoldást, hogy a leányt az ördög pusztította volna el egy legény képében.

 

(Pozsony 1984: 260–261.)