Tollas Erzsi

Balla Antalné Madaras Katalin, 85 éves

– Jó estét, jó estét, Tollas Erzsi asszonyság,
Hol az én Erzsi babám, talán le is feküdt már?

– Lefeküdt, lefeküdt szép paplanyos ágyába.
– Hát az én Erzsi babám hogy feküdt le magára?

Keltse fel, keltse fel, eressze jel a bálba,
Húza fel a bagaria cipőjét a lábára.

Fel is kelt, fel is kelt, el is indult a bálba,
Akkor az ég fölötte be is borult homályba.

– Jó estét, jó estét, kocsmárosné asszonyság,
Hol van az a két betyár, aki engem rég hogy vár?

– Menjen be, menjen be, üljön le ja diványra.
Akkor az a két betyár kacsingat a cigányra:

– Húzzad csak, húzzad csak kivilágos virradtig,
Reggeli négy órára Tollas Erzsi elalszik!

– Eressz ki, eressz ki, csak hűteni menyek ki,
Bagaria cipőmből piros vérem öntöm ki.

Átkozott az apa, de még jobban az anya,
Ki egyetlen leányát a bálba bocsájtja.

Este elbocsájtja, reggelig nem látja,
S reggeli négy órára halva megtalálja.

– Nyithatod, nyithatod ződ leveles kapudat,
Utoljára vetheted szép paplanyos ágyadat.

Leányok, leányok, rajtam tanuljatok,
Szeretőt párjával sohase tartsatok.

20–23. A halálra táncoltatott leány. I–IV.

A ballada kibédi adatközlői egytől egyig öregasszonyok, tehát ez is jelzi, hogy a

századforduló éveiben még igen népszerű lehetett. Jórészt a fonóban tanulták, akkoriban „divatos” ének volt. Ime, mit mondott a 20. sz. változat énekese: „Mostanában nemigen énekeltem, régebb igen, a sok énekkel tettem tönkre a hangomot. Egyszer mentünk vagy kilencen Kolozsvárra, s Balázsfalváig egyet énekeltünk. Balázsfalván a váróteremben még táncoltunk is, amíg vártuk a vonatot. Ma már ilyesmikről nem lehet hallani.” A 23. sz változat énekese a ballada lányhősének nevéről így nyilatkozott: „Egyik-másik Tollas Erzsit mond, de az nem vót, mert Csáki bíróné lánya volt.” Íme, hogyan ragaszkodik néha az énekmondó a már egyszer meghallott-megtanult ének eredeti formájához, először hallott hősének nevéhez. Különleges figyelmet érdemel a 22. sz. változat, ugyanis azt a nagyon ritka redakciót képviseli, amely szerint a „szeretőt párjával” tartó lányt büntetik ezzel az embertelen középkori büntetésmóddal.

            E balladákat általában egységes dallamra éneklik, lényegesebb eltérés alig van közöttük. A közölt dallam (20. sz.) a népdal és műdal között mintegy átmenetet képez, tehát félnépi.

            A fiatalok a balladának javarészt csak töredékes változatait tudják.

(Ráduly 1975: 177.)