Tollas Erzsi

ismeretlen

1. – Jó estét, jó estét, csaplárosné asszonyság!
Hol van Erzsébet babám, csaplárosné asszonyság?

2. – Lefeküdt, lefeküdt szép paplanos ágyába,
Bagaria cipőit lehúzta a lábáról.

3. – Költsék fel, költsék fel, bocsássák el a bálba,
Bagaria cipőit húzza fel a lábára.

4. Fel is költ, fel is költ, el is indult a bálba,
Akkor az ég fölötte bé is borult homályba.

5. – Jó estét, jó estét, csaplárosné asszonyság!
Hol van az a két betyár, aki engem régen vár?

6. – Tessék csak, tessék csak bemenni a szobába!
Akkor az a két betyár rákacsint a cigányra.

7. – Húzzad csak, húzzad csak, kivilágos virradtig!
Reggeli négy órára Tollas Erzsi elalszik.

8. – Bocsáss ki, bocsáss ki, csak magamat hűtsem ki,
Bagaria cipőmből piros vérem öntsem ki!

9. – Ne menj ki, ne menj ki, ne hűtsd ki te magadot.
Három szép aranygyűrű az ujjadba dagadott.

10. Nyitsad ki, nyitsad ki zöldre festett kapudat:
Halva viszik be rajta Tollas Erzsi lányodat.

11. Átkozott volt az apa, de még inkább az anya:
Egyetlen egy leányát mért ereszti a bálba.¹

1. Hasonló kidolgozásban éneklik a balladát Tollas Erzsiről az udvarhelyszéki Ravában is, mint közölte a Kolozsvár 1890. vagy 1891-ki évfolyamában.

51. Tollas Erzsi (Etéd–Székelykeresztúr)
Lelőhely: EA 2276: 93. lap, 53. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.

51.1. A ballada eredeti lejegyzése Gombos János kézírásában: MUEKvGyLtár 18. csomag.

Jó estét, jó estét csaplárosné asszonyság
Hol van Erzsébet babám. Lefeküdt lefeküdt
szép paplanos ágyába bagaria czipőit le huzta
a lábárol, kőtsék fel költsék fel bocsássak
el az bálba bagaria czipőit huzza fel a
lábára, Felis költ feliskölt elisindult a bálba
Akkor az ég fölötte bé is borult homályba.
Jó estét jó estét csaplárosné asszonyság
hol van az a két betyár a ki engem régen vár.
Tessék csak tessék csak bémenni a szobába
Akkor az a 2 betyár rakacsint a czigányra.
Huzzad csak huzzad csak ki világos viradtig
Reggeli 4 orára Tollas Erzsi elalszik.
Bocsáss ki bocsáss ki csak hütteni
megyek bagaria czipőmből piros vérem
Öncsem ki. Ne menj ki ne menj ki
ne hüsd te ki magadat Három szép arany
gyürü az ajjába[!] dagadott. Nyicsad
ki nyicsad ki zöldre festett kapudot
Halva viszik be rajta Tollas E. lányodat.
Átkozott volt az apa de még inkább az
Anya egyetlen egy leányát mért eresztik a bálba.

(Etéd–Székelykeresztúr) [Kanyaró utólagos bejegyzése]

 Gombos János kéziratáról Kanyaró két különböző időben, két, egymástól eltérő másolatot készített. Először a Kisfaludy Társasághoz beküldött 1896-os gyűjteménybe másolta le a szöveget (mely soha nem került vissza hozzá), másodszor pedig az Ethnographia-beli publikációjához.
 A főszövegben közölt első másolatban Kanyaró beavatkozása minimálisnak mondható: a szöveget tizenhárom szótagos szabályos verssorokra és kétsoros versszakokra tagolta, a diák helyesírási hibáit kijavította. Tényleges szövegmódosítást három helyen hajtott végre (felső indexben jelezzük az eredeti lejegyzés eltéréseit, alsó indexbe a mi megjegyzéseink kerültek):
 Az első versszakban:

– Jó estét, jó estét, csaplárosné asszonyság!
Hol van Erzsébet babám, csaplárosné asszonyság? _{Kanyaró betoldása}

A nyolcadik és kilencedik versszakban:

– Bocsáss ki, bocsáss ki, csak magamat hűtsem ki, ^{csak hütteni megyek ki,}
Bagaria cipőmből piros vérem öntsem ki!

– Ne menj ki, ne menj ki, ne hűtsd ki te ^{te ki} magadot.
Három szép aranygyűrű az ujjadba ^{az ajjába}[!]dagadott.

51.2. A ballada közölt szövege (második másolat): KANYARÓ Ferenc 1906b: 236–237.
lap, 7. sz. Ez a másolat több helyen eltér mind az eredeti lejegyzés szövegétől, mind pedig az első másolattól. Felső indexben ezúttal az eredeti lejegyzés eltéréseit közöljük.

– Jó estét, jó estét, Tollas Pálné ^{csaplárosné} asszonyság!
Hol van az én Erzsi ^Erzsébet babám? Talán le is feküdt már? _{Kanyaró betoldása}
– Lefeküdt, lefeküdt szép paplanos ágyába
Bagariás ^Bagaria cipőit lehúzta a lábáról._¹

– Költsék fel, költsék fel, bocsássák el a bálba,
Bagariás ^Bagaria cipőit húzza fel a lábára.
Fel is költ, fel is költ, el is indult a bálba,
Akkor az ég fölötte be is borult homályba._²

– Jó estét, jó estét, csaplárosné asszonyság!
Hol van az a két betyár, aki engem régen vár?
– Menjen bé, menjen bé, üljön le a diványra. ^{Tessék csak, tessék csak bémenni a szobába}
Akkor az a két betyár rá kacsint a cigányra.

– Húzzad csak, húzzad csak, kivilágos virradtig.
Reggeli négy óráig Tollas Erzsi elalszik.^₃
– Bocsáss ki, bocsáss ki: csak hűteni menjek ki, ^{Csak hütteni megyek}
Bagariás ^Bagaria cipőmből piros vérem öntsem ki.

– Ne menj ki, ne menj ki, ne hűtsd te ki magadot.
Most is a nagy arany gyűrű az ujjadba dagadott.^{₄ Három szép arany gyűrű az ujjába dagadott}
– Nyitsad ki, nyitsad ki zöldre festett kapudot,
Halva viszik be rajta Tollas Erzsi lányodot. ||

Átkozott az apa, de még inkább az anya:
Egyedül ^{Egyetlen egy} leányát mért ereszti a bálba.
– Szép lányok, jó lányok, rólam példát vegyetek:
Két legényt egyszerre soha ne szeressetek._{⁵ Kanyaró betoldása}

Etéd–Székelykeresztúr, é. n., gy. n. [Gombos János]

1. Egy másik székely változatban e sor helyett ez áll: „Tíz órakor ő éppen már legszebb álmát alussza.”
2. Uo. „gyászfátyolba borula”.
3. Uo. „Tollas Erzsi vesztéig.”
4. Uo. „Sűrű zápor oda künn megáztatja ruhádat.”
5. Egy nyárádandrásfalvi változatban is ugyanilyen a befejezés.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 624-626.)