Tollas Erzsi
Nyáguj Juliska, 13 éves
– Jó estét, jó estét,
Tollasiné asszonyság,
Hol van az Erzsi babám,
Talán le is feküdt már?
– Lefeküdt, lefeküdt
Zöld paplanyos¹ ágyába,
Magosszárú cipőjét
Lehúzta ja lábáról.
– Költse fel, költse fel,
Eressze jel a bálba,
Magosszárú cipőjét
Húzza fel a lábába.
Fel is kelt, fel is kelt,
S el is mene ja bálba,
Magosszárú cipőjét
Felhúzta ja lábába.
Erre ja két betyár
Rákiált a cigányra:
– Húzzátok, cigányok,
Reggelig négy óráig,
Míg az én Erzsi babám
Örökre elaluszik!
Ne menj ki, ne menj ki,
Mer meghűtöd magadot,
Arany karikagyűrűdből
Kiforgatod magadot.
Kimentél, kimentél,
Meghűtötted magadot,
Arany karikagyűrűdből
Kiforgattad magadot.
– Jó reggelt, jó reggelt,
Tollasiné asszonyság,
Nyitsa ki ja kapuját,
Halva hozzák a lányát.
Átkozott, átkozott
Az az édesanya,
Ki egyetlenegy lányát
Elereszti a bálba.
1 Változat: szép paplanyos.
(Konsza 1957. 193.)