Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Tollas Erzsi


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1969
Gyűjtés helye: Kötelend
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 125–127/31. sz.

Szöveg

„Jó estét, jó estét,
Tollas Erzsi asszonyság!
Hol van az Erzsi babám,
Talán le is feküdt már?”

„Lefeküdt, lefeküdt
Piros paplanyos ágyba,
Piros bársony cipőjét
Lehúzta a lábáról.”

„Menjen be, keltse fel,
Készítse el a bálba,
Piros bársony cipőjét
Húzza fel a lábára!”

Be is ment, fel is kelt
Tollas Erzsi az ágyból,
Piros bársony cipőjét
Felhúzta a lábára.

Fel is kelt, el is ment
Tollas Erzsi a bálba,
Azt a tíz arany gyűrűt
Felhúzta az ujjára.

„Jó estét, jó estét,
Csaplárosné asszonyság!
Hol van az a négy betyár,
Aki engem ide vár?”

„Menjen be, üljön le,
Üljön le a diványra!”
Akkor az a négy betyár
Rákacsint a cigányra.

„Húzzátok, cigányok,
Szép kivirradt reggelig,
Tollas Erzsi az ágyba
Soha többé nem fekszik!”

„Engedj ki, menjek ki,
Hadd menjek ki pihenni,
Piros bársony cipőmből
A véremet öntsem ki.”

„Nem lehet, ne menj ki,
Ne hütsd ki úgy magadat!
Azt a tíz arany gyűrűt
Az ujjadra mért húztad?”

Átkozott az apa,
De kétszerte az anya,
Ki este nyolc órától
Lányát bálba bocsátja.

Este elbocsátja,
Más reggelig nem látja,
Másnap kilenc órakor
A holttestét találja.

Harangoznak délre,
Ha nem délre, misére,
Tollas Erzsi holttestét
Viszik a temetőbe.



Megjegyzés

A magyar folklórdarabokon kívül a halálra táncoltatás motívumát feldolgozó román, német és szláv folklórdarabokban is a főmotívum sokszor indokolatlan (ilyenek az itt közölt változatok is!), máskor különböző okok vezetnek a halálos végű balladai-mesei táncoltatáshoz. Néhol a leány csapodársága, másutt a kikosaraztatása vagy a szegénysége miatt semmibe vett legény boszszúja a halálra táncoltatást sugalmazó, kiváltó ok. Van olyan változat is, amely — a román meseváltozatok felfogásához hasonlóan — az ördögöt szerepelteti a halálra táncoltatás férfi hőseként.

Ortutay, SzNb. 306. — Solymossy: MNépr.2 III, 99, 105—6, 125. — Domokos, MM.3 266—7. — Faragó—Jagamas 162—5. —Csanádi—Vargyas 475—6. — Vargyas, MB. 36—42. — Leader 292—5. — Ortutay—Kriza 750. — Az ide tartozó balladaanyag monografikus feldolgozása: Kriza Ildikó, A halálra táncoltatott lány. Bp., 1967.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 628.)