Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Tollas Erzsi
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1969
Gyűjtés helye:
Kötelend
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 125–127/31. sz.
Szöveg
„Jó estét, jó estét,
Tollas Erzsi asszonyság!
Hol van az Erzsi babám,
Talán le is feküdt már?”
„Lefeküdt, lefeküdt
Piros paplanyos ágyba,
Piros bársony cipőjét
Lehúzta a lábáról.”
„Menjen be, keltse fel,
Készítse el a bálba,
Piros bársony cipőjét
Húzza fel a lábára!”
Be is ment, fel is kelt
Tollas Erzsi az ágyból,
Piros bársony cipőjét
Felhúzta a lábára.
Fel is kelt, el is ment
Tollas Erzsi a bálba,
Azt a tíz arany gyűrűt
Felhúzta az ujjára.
„Jó estét, jó estét,
Csaplárosné asszonyság!
Hol van az a négy betyár,
Aki engem ide vár?”
„Menjen be, üljön le,
Üljön le a diványra!”
Akkor az a négy betyár
Rákacsint a cigányra.
„Húzzátok, cigányok,
Szép kivirradt reggelig,
Tollas Erzsi az ágyba
Soha többé nem fekszik!”
„Engedj ki, menjek ki,
Hadd menjek ki pihenni,
Piros bársony cipőmből
A véremet öntsem ki.”
„Nem lehet, ne menj ki,
Ne hütsd ki úgy magadat!
Azt a tíz arany gyűrűt
Az ujjadra mért húztad?”
Átkozott az apa,
De kétszerte az anya,
Ki este nyolc órától
Lányát bálba bocsátja.
Este elbocsátja,
Más reggelig nem látja,
Másnap kilenc órakor
A holttestét találja.
Harangoznak délre,
Ha nem délre, misére,
Tollas Erzsi holttestét
Viszik a temetőbe.
Megjegyzés
A magyar folklórdarabokon kívül a halálra táncoltatás motívumát feldolgozó román, német és szláv folklórdarabokban is a főmotívum sokszor indokolatlan (ilyenek az itt közölt változatok is!), máskor különböző okok vezetnek a halálos végű balladai-mesei táncoltatáshoz. Néhol a leány csapodársága, másutt a kikosaraztatása vagy a szegénysége miatt semmibe vett legény boszszúja a halálra táncoltatást sugalmazó, kiváltó ok. Van olyan változat is, amely — a román meseváltozatok felfogásához hasonlóan — az ördögöt szerepelteti a halálra táncoltatás férfi hőseként.
Ortutay, SzNb. 306. — Solymossy: MNépr.2 III, 99, 105—6, 125. — Domokos, MM.3 266—7. — Faragó—Jagamas 162—5. —Csanádi—Vargyas 475—6. — Vargyas, MB. 36—42. — Leader 292—5. — Ortutay—Kriza 750. — Az ide tartozó balladaanyag monografikus feldolgozása: Kriza Ildikó, A halálra táncoltatott lány. Bp., 1967.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 628.)
Támogatók
Partnerek
