Tisza partján elaludtam
Gálfi József, 60 éves
Tisza partján elaludtam,
Aj de szomorút álmodtam.
Megálmodtam azt az egyet,
Hogy a babám mást is szeret.
S mikor onnan felébredtem,
Kilenc zsandár áll előttem.
A tizedik azt kérdezi:
Hol az utazólevelem?
Állj meg, zsandár, megmutatom,
A mellényem kigombolom.
Benne van a revolverem:
Ez az utazólevelem!
Jaj istenem, mit csináljak,
Elszaladjak, vagy megálljak?
Elszaladok, főbe lőnek,
Ha megállok, megkötöznek.
Élet, élet, betyárélet,
S mivel vagyok adós néked?
Lerovom az adósságom,
Ha meghalok, azt se bánom.
86–90. Itt az utazólevelem. I–V.
Seprődi 1912-ben közölte az első kibédi változatot (Seprődi, 1974: 342; Marosszéki, 1912: 226.) A faluban ma is jól ismert ballada, ritkább a fiatalok körében. A közölt változatok a ballada élő-alakuló életéről tanúskodnak. Lakodalmakban is gyakran fújják. A legtöbb variánsát a 88. sz. változat dallamára éneklik, de e balladatípuson belül is fokozatosan tért hódít a műdal (89. és 9. sz.).
(Ráduly 1975: 183.)