Tisza partján elaludtam
Török Irma, 38 éves
Tisza partján elaludtam,
Jaj de szomorút álmodtam.
Megálmodtam azt az egyet,
Hogy a babám mást is szeret.
Mély álmomból fölébredtem,
Kilenc zsandár áll előttem.
Egyik kérdi a nevemet,
Másik úti levelemet.
Állj meg zsandár, megmutatom,
Csak a lajbim kigombolom.
Kiveszem a revolverem:
Ez az utazólevelem.
Jaj Istenem, mit csináljak,
Szaladjak-e vagy megálljak?
Ha szaladok, fejbe lőnek,
Ha megállok, elítélnek.
Elítélnek három évre,
Három kerek esztendőre.
Hazajőnék, de nem lehet,
Mert a törvény megbüntetett.
Megbüntetett három évre,
Három kerek esztendőre.
Írok haza az anyámnak,
Küldjön rab ruhát fiának.
Anyám, anyám, édesanyám,
Jöjjön, nézze meg a cellám.
Tiszta vas az én nyoszolyám,
Itt halok meg, édesanyám.
Ha meg találok én halni,
Minden ruhám rám kell adni.
Koporsóm se legyen fából,
Legyen boroszlánvirágból.
91–92. Itt az utazólevelem
Az előző balladatípusnál jóval kevésbé népszerű betyárballada. Eddig 160 változatát gyűjtötték össze (Vargyas 1976. II: 681). A háromszéki változatok száma még a tízet sem haladja meg. Az első személyben és névtelenül megfogalmazott ének fokozatosan a hagyományőrzőbb cigány közösségek balladarepertoárjába került. Ma is a virrasztói dalfüzérek elég kedvelt darabja. Szövege és dallama állandóan változik. Sok rabénekkel kontaminálódott variánsát jegyeztem le.
(Pozsony 1984: 265–266.)