Címek

1 a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Évek

1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen

Helymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

II. Betyár-, rab- és történeti énekek » Betyárballada

Tisza partján elaludtam

Gyűjtő: Ráduly János

Gyűjtés ideje: 1973-12-16

Gyűjtés helye: Kibéd

Közlő: Ráduly János

Közlés ideje: 1979

Megjelenés helye: Ráduly 1979: 89-90/ 34. sz.

Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd

Szöveg

1.   Tisza partján elaludtam,
       Milyen szörnyű álmot láttam.
       Megálmodtam azt az egyet,
       Hogy a babám mást is szeret.

2.   S mikor onnan felébredtem,
       Kilenc zsandár áll előttem.
       A tizedik azt kérdezte:
       – Hol az utazólevele?

3.   – Állj meg, zsandár, megmutatom,
       Csak a lájbim kigombolom.
       Eléveszem revolverem,
       Az az utazólevelem.

4.   Kimegyek a zöld erdőbe,
       Fejszét veszek a kezembe,
       Belevágom cserefába,
       Feleségem bosszújára.

5.   Élet, élet, betyárélet,
       Ennél betyárabb nem lehet.
       Lerovom az adósságom,
       S ha meghalok, azt se bánom.

Megjegyzés

    34. Itt az utazólevelem (Tisza partján elaludtam)
   Balladánknak az egész magyar nyelvterületről kerültek elő változatai, Vargyas Lajos mintegy 155 változatot összesít (Vargyas, II. 680-681.). Valószínűleg a múlt század utolsó évtizedeiben keletkezett, a legkorábbi följegyzés 1978-ból való. Seprődi 1912-ben közölte az első kibédi változatot (Seprődi, 342.; Marosszéki, 226.). Újabb öt változata: Ráduly, 86-90. sz.
   Ötvös Sára leánykorában tanulta egy makfalvi legénytől, Oláh Mihálytól. „Jó énekes vót Oláh Minya, s fútta örökké. Sokszor feljött édesapámhoz, mert ő is tudott klánétázni, s együtt klánétáztak. Még félnapokot is elzenéltek együtt. Édesapám híres klánétás vót, s Makfalvára is legtöbbször őtöt hívták a mulatságokba. Akkoriba úgy megtanoltam ezt az éneket, hogy el se felejtem többet. Szoktam énekelni.” A faluban most is jól ismert ballada, egyre ritkább a fiatalok körében. Lakodalmakban ma is gyakran fújják.
   Adatközlőnk jól kikristályosodott szöveggel ismeri a balladát. Az első versszak e sora: Milyen szörnyű álmot láttam helyett ezt énekelte: Jaj, de rossz álmot álmodtam.
   Dallama új stílusú.

(Ráduly 1979: 133-134.)