Térdig vasban vagyok

Rab vagyok, rab vagyok,
Török rabja vagyok,
Tatár tömlecibe
Térdig vasba vagyok.
Rab vagy, fiam, rab vagy,
Ién es beteg vagyok,
Ha te megszabadulsz,
Ién es meggyavulok.
Ha te megszabadulsz,
Ién es meggyavulok,
Ha meg nem szabadulsz,
Tám ién es meghalok.
Anyám, iédesanyám,
Kár volna ién nékem
Debrecen mezein
Száraz fán függeni,
Debrecen mezein
Száraz fán függeni,
Késem hüvellyemet
Rozsdával iétetni.
Sziép sárig hajamat
Sziélvel lobogtatni,
Kiét fekete szemem
Hollókval liggatni.
A balladás ének első versszaka egy XVII. század közepéig visszakövethető olyan énekből való, amelyet régebben Kemény János fejedelem nevéhez fűztek. E szakasz és a hozzá tartozó versszakok nagyon gyakran kerülnek elénk a múlt századi és újabb népköltési termékekben, s mások mellett a csángó énekszövegekben is. Énekünk három végső szakasza valamelyik betyárballadából tapadhatott e töredékes énekhez.
Domokos—Rajeczky 69, 75, 121—2. — Szabó T. Attila, Egy állítólagos Kemény-ének: ErdMúz. L, 120—2.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 645.)