Telik a szolgának
Telik a szógának, telik esztendeje,
Mondja a gazdája: maradj meg jövőre,
Mondja a gazdája: maradj meg jövőre,
Hajtsd ki hat ökrömet a ződ legelőre.
Egyék meg a kutyák mind a hat ökrödöt,
Hogy a tűz égje meg vasas szekeredet,
Meguntam, meguntam gazdám kovártéját,
Három töpörtyűvel főzött galuskáját.
Nem bírja két lábom a nagy sárba járni,
A gyenge két karom a sok dudvát hányni,
Anyám, anyám, anyám, öreg édesanyám,
Mikor ingem szűlt vót, mé nem szűlt vót követ.
Mikor ingem szűlt vót, mé nem szűlt vót követ,
Ne láttam vóna a sok keserűséget,
Mikor feresztettél gyenge langyos vizbe,
Mé nem feresztettél tiszta forró vizbe.
Mikor bepolyáltál gyenge kis polyámba,
Mé nem takargattál forró parázsába,
Mikor tejet adtál, mé nem adtál mérget,
Ne láttam vóna a sok keserűséget.
Telik a szógának, telik esztendeje,
Mondja a gazdája: maradj meg jövöre.
Nem maradok többet, elmejek én innét,
Eleget szógáltam két gumibocskorétt.
A jelentős társadalmi tartalommal telített énekek a szolgalegény kizsákmányolását mutatják be. Széles körű elterjedése nem okvetlenül a balladás jellegű panaszdalnak egy bizonyos központból való szétvándorlásával, hanem inkább az azonos gazdasági-társadalmi helyzetben élő szolganépségnek egykori, azonos mérvű kizsákmányoltságából eredő közös panaszának különböző pontokon való többé-kevésbé önálló keletkezésével magyarázható. — A mérai két változat újabb adalék a szolgák siralma kalotaszegi életére.
Csanádi—Vargyas 425, 506.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 647.)