Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Takács Laci


Gyűjtő: Román Rudolf
Gyűjtés ideje: 1968
Gyűjtés helye: Csíkszentmárton
Közlő: Albert Ernő
Közlés ideje: 2004
Megjelenés helye: Albert Ernő 2004: 221-222/134. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Bocskor Rozália, 48 éves



Szöveg

Szomorú hírt beszélek én tinektek,
Szép csendesen mindenki figyelje meg.
Székelyfalván a Takács Laciról szól
S a kedvese, szőke Kis Juliskáról.

Takács Laci csinos barna legény volt,
A kedvese szőke Kis Juliska volt.
Szerette is tiszta szívből, igazán,
Éjjel-nappal eszibe volt ez a lány.

– Édes, kedves kis Juliskám, felkérlek,
Hogy ne add a szívedet más legénynek.
Mert megnyomorítanád a szívemet,
Te érted fájdalmában reped meg.

- Minek nekem csinos, barna legényke,
Mikor nincsen reménye se szegénynek?
Nem is kellesz, maradj te csak magadnak,
Találok én náladnál gazdagabbat.

A nagy utcán muzsikaszó hallatszik,
Kis Juliskát esküvőre most viszik.
Elől megyen Kis Juliska s a párja,
Utána megy Takács Laci zokogva.

- Hadd el, hadd el, Kis Juliska, megbánod,
Ezért szerencsétlen napra virradtál.
Gyászba borul mindjárt a te esküvőd,
Temetésre fordul a te menyegződ.

Takács Laci revolverét kirántsa,
És a hűtlen menyasszonyára tartsa.
Egy dörrenés a templom kapujába,
Kis Juliska halva esik a porba.

Lányok, lányok, róla példát vegyetek,
Kit szerettek, soha el ne hagyjátok,
Mert engemet is elhagyott a kedvesem,
S ő érette sírba tesz a szerelem.



Megjegyzés

  Gyűjteményeinkben ritkán található helyi ballada. Változata: Kallós Zoltán-Szabó T. Attila 1970.477:177.

(Albert Ernő 2004: 327.)