Takács Laci
Bocskor Rozália, 48 éves
Szomorú hírt beszélek én tinektek,
Szép csendesen mindenki figyelje meg.
Székelyfalván a Takács Laciról szól
S a kedvese, szőke Kis Juliskáról.
Takács Laci csinos barna legény volt,
A kedvese szőke Kis Juliska volt.
Szerette is tiszta szívből, igazán,
Éjjel-nappal eszibe volt ez a lány.
– Édes, kedves kis Juliskám, felkérlek,
Hogy ne add a szívedet más legénynek.
Mert megnyomorítanád a szívemet,
Te érted fájdalmában reped meg.
- Minek nekem csinos, barna legényke,
Mikor nincsen reménye se szegénynek?
Nem is kellesz, maradj te csak magadnak,
Találok én náladnál gazdagabbat.
A nagy utcán muzsikaszó hallatszik,
Kis Juliskát esküvőre most viszik.
Elől megyen Kis Juliska s a párja,
Utána megy Takács Laci zokogva.
- Hadd el, hadd el, Kis Juliska, megbánod,
Ezért szerencsétlen napra virradtál.
Gyászba borul mindjárt a te esküvőd,
Temetésre fordul a te menyegződ.
Takács Laci revolverét kirántsa,
És a hűtlen menyasszonyára tartsa.
Egy dörrenés a templom kapujába,
Kis Juliska halva esik a porba.
Lányok, lányok, róla példát vegyetek,
Kit szerettek, soha el ne hagyjátok,
Mert engemet is elhagyott a kedvesem,
S ő érette sírba tesz a szerelem.
Gyűjteményeinkben ritkán található helyi ballada. Változata: Kallós Zoltán-Szabó T. Attila 1970.477:177.
(Albert Ernő 2004: 327.)