Szőrös gubás ember

Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd

1.    – Adj Isten jó estét, szegény ember lánya.
       – Adj Isten jó estét, szőrös gubás ember.

2.    Üljön le, üljön le a kerek tömpölyre,
       Üljön le, üljön le a kerek tömpölyre.

3.    – Azért jöttem hozzád, eljönnél-e hozzám?
       – Nem menyek én hozzád, szőrös gubás ember.

4.    Felöltözött akkor cifra subájával,
       Úgy ment a leányhoz, cifra subájával.

5.    – Adj Isten jó estét, szegény ember lánya.
       – Adj Isten jó estét, cifra ruhás ember.

6.    – Azért jöttem hozzád, eljönnél-e hozzám?
       – Elmenyek én hozzád, cifra subás ember.

7.    – Szegény ember lánya, nem kellesz te nékem,
       Szőrös gubám nem volt jó, cifra gubám se lesz jó.

    17. A szerelem próbája (Szőrös gubás ember)
    Vargyas Lajos eredeti magyar balladának tartja, más európai népeknél ismeretlen típus. Annál népszerűbb viszont a magyarság körében: az egész nyelvterületről kerültek elő változatai. Gyűjteményeink mintegy 86 variánsát tartalmazzák (Vargyas, II. 514.). Kibéden is egyike a legnépszerűbb epikus énekeinknek. Mind az öregek, mind a fiatalok jól ismerik. Az öregek javarészt a helyi hagyományból tanulták, a fiatalok pedig iskolai tanulmányaik során ismerkedtek meg vele. Balladánknak az Egyszer egy királyfi kezdetű változata évek óta tankönyveink egyik legkedveltebb darabja. Ez a körülmény nagyban hozzájárult a ballada uniformizálódásához. Fokozatosan az öregek körében is teret hódít a tankönyvbeli változat szövege és dallama. Az Ötvös Sára által megőrzött variáns nem ennek az országszerte ismert balladának több-kevesebb helyi színt hordozó redakciója. Az ő éneke ugyanis a balladaköltészetünk régi, klasszikus rétegének a nagyon ritka, refrén nélküli formáját képviseli. Seprődi még nem bukkant rá a századforduló éveiben. Az új kibédi változatok: Ráduly, 40-43. sz. Ebből a 40. sz. az Ötvös Sáráé.
    E ballada már sajátos mondanivalója révén is figyelmet érdemel: a nagyravágyó, a felkapaszkodó szegény leány hopponmaradását énekli meg tömör, frappáns rövidséggel. Ötvös Sára még gyermekkorában tanulta az édesapjától: „Örökkétig mondogatta édesapám, hogy nem kell senkit lenézni. Mert né, a szegény leánynak se kellett a szőrös gubás ember, csak a cifra subás, s jól megjárta.” Fiatalkorában még nagyon gyakran énekelte, de - mint mondja - már akkoriban jórészt csak a magyar ajkú cigányok ismerték. „Régebb mű tudtuk, a cigány leányok, a magyarok nem fújták a szőrös gubás embert.” Érdekesen viszonyul Ötvös Sára a tankönyvbeli balladaváltozathoz: „Mostanában a leánykák mind egyet fúnak, hogy »egyszer egy királyfi mit gondolt magába«. De az ebből van fejlődve, a szőrös gubás emberből. Mondtam többször a leánykáknak, hogy nem úgy van, ahogy tű éneklitek, de nem törődnek vele.” Énekesünk tehát az általa ismert változatot tekinti őseredetinek. „Az az igazi, ahogy régebb vót” -mondta. A ballada eme verzióját Ötvös Sárán kívül a faluban senki sem tudja. A ritkaságáról tett eddigi észrevételek tehát teljes mértékben helytállóak. Sőt egyetlen falu balladatudásában - mint cseppben a tenger - mintha egész régi stílusú balladaköltészetünk helyzete tükröződnék.
    Ötvös Sára mindig ugyanazzal a szép, kikristályosodott szöveggel énekli. Dallama műzenei eredetű.

(Ráduly 1979: 127.)