Szomszéd legény Gyurka
Ablakba könyöklék gyönge rácz mönyecske,
Hát künn sétál vala borbéj legény Gyurka;
Jer bé hėzzám, jer bé borbély legény Gyurka,
Jer bé hėzzám, jer bé szomszéd legény Gyurka!
Söröm is jó vagyon, borom is jó vagyon,
Neköd ingyön adok, másnak pénzér adok,
Sönki sincsen itthon, csak én vagyok itthon,
Sönki sincsen itthon, csak én vagyok itthon.
Uram a városba piros csidma vönni,
Apám az erdőbe somfa veszszőt vágni,
Anyám a malomba fejér liszt őrleni,
Anyám a malomba fejér liszt őrleni.
Addig csalogatá borbély legény Gyurkát,
Amíg az ereszbe őkemit bécsalá. —
Ecczör hazamöne az ő édös ura,
Ecczör hazamöne az ő édös ura.
Feleségöm, kéncsöm, eressz bé ingömöt,
A városba jártam, piros csidmát hoztam.
Piros csidmát hoztam, szépöt, mijent kaptam,
Piros csidmát hoztam, szépöt, mijent kaptam.
Minnyá béereszlek édös kéncsöm uram,
Hogy vessem nyakamba kővári szoknyámot.
Még is csak kéredzék az ő édös ura,
Még is csak kéredzék az ő édös ura:
Feleségöm, kéncsöm, eressz bé ingömöt,
A városba jártam, piros csidmát hoztam,
Piros csidmát hoztam, a mijent csak kaptam,
Piros csidmát hoztam, a mijent csak kaptam.
Minnyá béereszlek édös kéncsöm uram,
Hogy húzzam lábamba kővári papucsom.
Még is csak kéredzék az ő édös ura,
Még is csak kéredzék az ő édös ura:
Feleségöm, kéncsöm, eressz bé ingömöt,
A városba jártam, piros csidmát hoztam,
Piros csidmát hoztam, a mijent csak tudtam,
Piros csidmát hoztam, a mijent csak tudtam.
Minnyá béereszlek édös kéncsöm uram,
Hogy kössem előmbe feteke ruhámot. ―
Még is csak kéredzék az ő édes ura,
Még is csak kéredzék az ő édös ura,
Feleségöm, kéncsöm, eressz bé ingömöt,
A városba jártam, piros csidmát hoztam;
Ő is béereszté az ő édös urát,
A jobb hónya alól kibocsátá Gyurkát.