Szőllősi Erzsi
„Jó estét, jó estét,
Szőllősiné asszonyság!
Hol van a mi Erzsi babánk,
Aki minket oly rég vár?”
„Bennt van a szobába,
Ződ paplanos ágyába.”
„Menjen be és költse fel őt,
Készítse el a bálba!”
Be is ment, fel is kelt,
El is készült a bálba,
Bagariás két cipőjét
Felhúzta a lábára.
Elindult, odaért,
Odaértek a bálba,
Amikor az a két betyár
Rátekint a cigányra.
„Húzzátok, cigányok,
Kivilágos virradtig,
Amig a mi Erzsi babánk
Karjaink közt elalszik!”
„Eressz ki, eressz ki,
Hülepedni menjek ki,
Bagariás két cipőmből
Piros vérem öntsem ki!”
„Nem méssz ki, nem méssz ki,
Nem kell neked meghülni!
Még ma éjjel két betyárnak
Karja közt fogsz meghalni.”
Átkozott az apa,
De legjobban az anya,
Aki egyetlen egy lányát
Este a bálba hagyja.
Este elbocsássa,
Reggelig nem is lássa,
Reggel pedig nyóc órakor
Meghalva viszik haza.
„Leányok, leányok,
Rólam példát vegyetek:
Két szép legényt egyszerre
Soha ne szeressetek!”
„Jó reggelt, jó reggelt,
Szőllősiné asszonyság!
Élve vittük, halva hoztuk
Haza a maga lányát.”
A magyar folklórdarabokon kívül a halálra táncoltatás motívumát feldolgozó román, német és szláv folklórdarabokban is a főmotívum sokszor indokolatlan (ilyenek az itt közölt változatok is!), máskor különböző okok vezetnek a halálos végű balladai-mesei táncoltatáshoz. Néhol a leány csapodársága, másutt a kikosaraztatása vagy a szegénysége miatt semmibe vett legény boszszúja a halálra táncoltatást sugalmazó, kiváltó ok. Van olyan változat is, amely — a román meseváltozatok felfogásához hasonlóan — az ördögöt szerepelteti a halálra táncoltatás férfi hőseként.
Ortutay, SzNb. 306. — Solymossy: MNépr.2 III, 99, 105—6, 125. — Domokos, MM.3 266—7. — Faragó—Jagamas 162—5. —Csanádi—Vargyas 475—6. — Vargyas, MB. 36—42. — Leader 292—5. — Ortutay—Kriza 750. — Az ide tartozó balladaanyag monografikus feldolgozása: Kriza Ildikó, A halálra táncoltatott lány. Bp., 1967.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 628.)