Szól a kakas
Hideg szél fúj észak felől,
A lelkem is fázik belől.
„Gyere elé te, szép karton,
Paplany alá, szívem, Márton!”
Már második orsóm járja,
Mást kötök fel a rokkámra;
Szívem a szívedet várja,
Szóll a kakas virradtára.
Szóll a kakas virradtára,
Gyere házam ablakára,
Ki zörgeti az ajtómat,
Talán meghallotta szómat.
Hogyha Márton veszni talál,
Rabolj el engem is, halál,
Mert nélküled ez az élet
Én számomra csak ítélet.
Egy földrajzilag távoli, de jóval teljesebb változatból ítélve, énekünk csak töredék. A teljesebb és a mi változatunk is a románcszerű kezdet után némi hangulattöréssel halálsejtelmet kifejező szakasszal végződik. Kászonimpérfalván egy távoli változatot Jagamas János jegyzett le.
Ethn. XVII (1907), 110—1. — Ortutay—Kriza 776. — Rózsa, rózsa, piros rózsa. Székely népdalok. Szerk.: Hubesz Valter. Bukarest, 1957. 90—1.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 644.)