Szőke Dénes
Juha Györgyné Deák Teréz, 78 éves
Jön a péntek, jön a szombat, vasárnap,
Sepergetnek a pávai leányok.
Seperd, Mari, udvarodat tisztára,
Jön a Dénes, recsegős a csizmája.
- Édesanyám, mi van a kötényébe?
Ha kenyér, hát adjon nekem belőle.
Úgysem eszem sokáig a kenyerét,
Viselem a koporsóm szemfödelét.
Jaj, Istenem, hol fogok én meghalni,
Hol fog az én piros vérem elfolyni?
Vajnafalvi vasút mellett, a hídon,
Megüzentem, édesanyám, ne sírjon.
Jaj de búsan szól a pávai harang,
Szőke Dénes halálára kongatnak.
Azt veri ki mind a két oldalára,
Szőke Dénes legszomorúbb halála.
Jaj de furcsát álmodtam én az este,
Az iskola zöldre ki volt díszítve.
- Gyere Vilma, készüljünk el a bálba,
Szőke Dénes odalett és nincs párja.
127–128. A vonat alá esett legény
A legidősebb pávai emberek emlékezete szerint Sütő Dénes az első világháború előtti években a kommandói fakitermelő vállalatnál dolgozott. Vajnafalva határában a keskenyvágányú erdei vasút mentén a vonat kerekei alá esett és szörnyethalt. Szabó Józsefné Sütő Margit zabolai magyar szakos tanárnő diákjaival összegyűjtötte néhány változatát (Albert–Faragó 1973, 347–348. sz.). A gyűjteményben szereplő 128. számú változat énekese ugyanaz, mint az előbb említett kötet 348. számú variánsának adatközlője. Egy évvel később gyűjtöttem Mannai Lászlónétól a balladát, amikor a megelőző gyűjtés hatására még teljesebb, tökéletesebb változatot jegyezhettem le. A ballada változatainak számát nem sikerült gyarapítanom. Még keletkezésének helyén, Páván is kihullott az emberek emlékezetéből.
(Pozsony 1984: 271.)