Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Szilágyi József gyászos kimúlása


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: 1892–1896 májusa között
Gyűjtés helye: Sepsikőröspatak
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 509-511/307. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen



Szöveg

1. Halljátok, barátim, mi történt most Vácon:
Hogy ily hirtelenség senkinél ne álljon.
E keserű es’ten magam is könnyezek,
Hogyha előtökbe ily verset terjesztek.

2. Mert még síron túl is irtóznak tagjaim,
Midőn visszagondol ezekre elméim.
Mert egy gonosz atya hirtelen bosszúja
Ő saját magzatját halálba orozza.

3. Halljuk az esetet, mely egy atyán történt,
Saját édes fiát most megölte szintén.
Jámbor fiú vala, nős akart ő lenni,
Egy szelíd özvegyet ő el akart venni.

4. Ezt atyja ellenzé, hogy azt el ne venné,
Mert azért bosszúját fián ő megtenné.
De a jámbor fiú eztet nem gondolta,
Hogy a szerelemért légyen még ő holta.

5. Ezernyolcszázötven július hónapján
Utolszor ebédelt éppen másodikán;
Mert történt ezen nap igen nagy vérontás.
Melyért borzadalmas e szörnyű kimondás.

6. Mert a durva öreg, avagy édesatya,
Asztalon fekvő kést kezébe ragadja,
Hogy ő édes fián bosszúját állhassa,
Ez árnyékvilágból őtet elolthassa.

7. A szegény ifijú észre nem is vette,
Csak mikor a nagy kést mellébe bélökte;
Bosszúval azon kést annyira béütte:
Maga erejével többé ki nem vette. ||

8. Hanem az ifijú jajgatva szaladott,
Mert a nagy kés nyele mellében villogott,
Azon nagy kés mellett a vér igen buzgott,
De már segedelmet senkitől sem látott.

9. Mihelyest kiszaladt, szegény arcra bukott,
Mihelyt az véréből hirtelen lefolyott;
Itt mindjárt szaladtak orvosért és papért;
De orvosi erő itt többé nem hatott.

10. Mert midő[n] az orvos kihúzta a nagy kést,
Rövid idő múlva kiadta a lelkét.
Ekkoron csakhamar szaladtak csendőrért,
Hogy ezen vén gonosz feleljen a bűnért.

11. Legszebb életének most élte idejét,
Huszonnégy évének lehágta1 örömét;
Lehágta ő szegény, mondhatjuk, örömét,
Mert egy nagy kés járta keresztül a szívét.

12. Történet könyvébe érdemes jegyezni,
Hogy minden áldott nap a bűnt kell kerülni.
Kerüljük ezt, atyák, gyilkos tetteinket,
Ne késsel fenyítsük édes gyermekinket.

13. Mert mi hasznát vesszük hirtelenkedésnek
Egyebet, mint leszünk lakója tömlöcnek.
Eső után késő köpenyeget venni:
Késő rossz tett után tisztán elmélkedni.

14. Öreg Szilágyi is, tudom, hogy megbánta,
Hogy egyetlen fiát hirtelen megszúrta.
De késő már neki József fiát bánni,
Törvény büntetését ki kell neki állni.



Megjegyzés

1. Taposta

 Bár a nép száján élő énekként hozták hozzám, mégis valószínűnek kell tartanom, hogy valami ponyvanyomtatvány szállította el e félnépi eredetű kezdetleges, a régi históriás énekek hangját utánzó művet az alább következő búcsúztató siralommal [Szilágyi József kesergő siralma] együtt a távol Háromszéken fekvő Kőröspatakra.

(Kanyaró 2015: 510–511.)

307. Szilágyi József gyászos kimúlása (Sepsikőröspatak)
 Lelőhely: EA 2276: 331–332. lap, 263. sz. Ismeretlen kéz írása Kanyaró Ferenc autográf javításaival. E javításokat figyelembe véve közöljük a szöveget, de azokat a szavakat, melyeket Kanyaró valami miatt átírt, dűlt betűvel szedtük. Ezek helyén az eredeti szövegben a következők szerepeltek: kegyetlen (gonosz), légyen ő megholta (légyen még ő holta), iszonyú (igen nagy), mihelytest (mihelyest), hirtelenkedésünknek (hirtelenkedésnek).
 A ponyvai eredetű históriás éneknek a bűntényballadák között lenne a helye, de mert a hozzá szorosan kapcsolódó következő (308. számú) ének, Szilágyi József kesergő siralma a siratóballadákhoz igazodva a halottal mondatja el halálának történetét és búcsúzását, ebben a fejezetben közöljük mindkettőt.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 785.)