Szeredai fogház nagy tornáca alatt

ismeretlen

1. Szeredai fogház nagy tornáca alatt
Sok jó édesanya sok bús könnyet hullat.
– Ne sírj, anyám, ne sírj! Ennek így kell lenni,
Minden nemzetségből egynek rab kell lenni,
Minden nemzetségből egynek rab kell lenni.

2. Rab vagyok, rab vagyok, rabláncot hordozok,
Rabláncot hordozok, szabadulást várok.
Szeredai bírák huszonnégyen vannak,
Mind a huszonnégyen rólam törvényt tartnak.
Mind a huszonnégyen rólam törvényt tartnak.

3. A huszonötödik írja levelemet1
Egy szép barna kislány diktálja nevemet.2
– Ne diktáld nevemet, az istenre kérlek,
Az istenre kérlek, hadd meg életemet,
Az istenre kérlek, hadd meg életemet!

4. Szeretem a rózsám, mikor gyócs ingbe jár,
De azt mégis tudom, soha vélem nem hál.
Mert az én ágyamba’ régi szalma vagyon,
Minden szalmaszálon aranyalma vagyon,
Minden szalmaszálon aranyalma vagyon.

5. Az én ágyam feje – tulipánt a neve,
Az én ágyam lába – rozsmarint az ága.3

(Többi elveszett)

1. Az ítélet-levelet
2. Úgy látszik, leány volt a felperes, s szerelmi tragédia tárgya e szép költeménynek.
3. A szeredai fogház Nyárádszeredára értendő. Nyárádszereda valódi hazája e balladának, melyet Szentgericén csak egy-két legény tud, s azok is annyira hiányosan, hogy hosszú nyomozásom után sem juthattam a teljes szöveg birtokába. Egyik változatban következő eltéréseket találtam:
2. sor: Sok jó édesanya sok könnyet ott hagyott; 9. sor: Mind a huszonnégyen rólunk törvényt hoznak. 16–19. sor: Szeretem a babám, mikor gyolcsingbe’ jár;/ De az én ágyamba’, tudom, soha sem hál;/ Mert az én ágyamba’ finom szalma vagyon, / Minden szalmaszálon egy aranyalma van. Még meg kell jegyeznünk, hogy az 1-ső strófa 3-ik és 4-ik sora messze vidéken ismeretes: más népdalokból való átvétel. A 2-ik strófának két első sorával rokon vonást olvashatunk egy udvarhelyszéki és egy csíkszéki balladában.
(Arany–Gyulai: Népkölt. Gyűjt. I. 192–193. Vesd össze II. 32, 34.) Megvan egy régi népdalban is (Régibb és újabb részint érzékeny, részint víg, többnyire eredeti Dalok Gyűjteménye. Sárospatak, 1826. 114. l.) ilyen formán:

Ne szomorkodj, légy víg:
Nem lesz ez mindég így.
Ki megszomorított,
Meg is vigasztal még.

Rab vagyok, rab vagyok,
Szabadulást várok,
A jó Isten tudja,
Mikor szabadulok.

Ha rabod volnék is,
Csak tiéd lehetnék!
Virágos kertedben
Plántálód lehetnék!

(Kanyaró 2015: 400.)

215. Szeredai fogház nagy tornáca alatt (Szentgerice)
Lelőhely: EA 2276: 22. lap, 10. sz. – Kanyaró Ferenc kézírása.

215.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 18. csomag. *Ürmösi József kézírása.

Szeredai tömlecz magas ^nagy tornácz^a alatt
Sok jó édes anya sok ^bús könnyet hullatott.
Ne sirj anyám ne sirj ennek így kell lenni
Minden nemzetségből egynek rab kell lenni.
Minden nemzetségből egynek rab kell lenni.
Rab vagyok, rab vagyok rab lánczot hordozok
Rab lánczot hordozok szabadulást várok.
Szeredai tömlecz fogház* bírák 24 en vannak _{(*a gyűjtő javítása)}
Mind a 24 en rolunk ^rólam törvényt hoznak ^tartnak. _{A sort Kanyaró megismételte}
A 25-ik irja levelemet
Egy szép barna kis lány diktálja nevemet.
Ne diktáld nevemet az istenre kérlek
Az istenre kérlek hadd meg életemet. _{A sort Kanyaró megismételte.}
Szeretem a rozsám mikor gyolcs ^gyócs ingbe jár
De azt még is tudom soha velem ^vélem nem hál.
Mert az én ágyamba régi szalma vagyan ^vagyon
Minden szalma szálon arany alma vagyan ^vagyon. _{A sort Kanyaró megismételte}
Az én ágyam feje tulipánt a neve
Az én ágyam lába rozsmarint az ága.

 A gyűjtő megjegyzése: „A többi hiányzik.” Mellette Kanyaró bejegyzése: „Szent–Gericze”.
 A lap aljára Kanyaró felírta az Erdélyi Jánosnál talált két sort, melyet a rabének közlésekor lábjegyzetben idézett. (lásd 215. 3.)

215.2. Kanyaró másolata (töredék): MUEKvGyLtár 18. csomag. Csak az első versszakot másolta le Kanyaró, a második strófa első sora után abbahagyta, üresen maradt a lap további része.

215.3. A rabének közölt változata: KANYARÓ Ferenc 1909: 341–342. lap. – Felső indexben ezúttal a főszövegben közölt változat eltéréseit közöljük:

1. Szereda tömlöce ^{Szeredai fogház} nagy tornáca alatt
Sok jó édesanya sűrű ^{sok bús} könnyet hullat.
Ne sírj, anyám, ne sírj, annak így kell lenni:
Minden nemzetségből egynek rab kell lenni!
Minden nemzetségből egynek rab kell lenni.¹ ||

2. Rab vagyok, rab vagyok, rabláncot hordozok.
Rabláncot hordozok, szabadulást várok.
Szeredai fogház, huszonnégyen vannak,
Mind a huszonnégyen rólunk törvényt hoznak ^tartnak.
Mind a huszonnégyen rólunk törvényt hoznak ^tartnak.

3. A huszonötödik írja levelemet,
Egy szép barna kis lány diktálja nevemet.
Ne diktáld nevemet, az Istenre kérlek!
Az Istenre kérlek: hadd meg életemet.
^{Az istenre kérlek, hadd meg életemet!}

4. Szeretem a rózsám, mikor gyolcs ^gyócs ingbe jár;
De azt mégis tudom, soha velem nem hál.
Mert az én ágyamban régi szalma vagyon,
Minden szalmaszálon aranyalma vagyon.
Minden szalmaszálon aranyalma vagyon.

5. Az én ágyam fején egy virág van nőve, ^{Az én ágyam feje – tulipánt a neve
Annak a virágnak tulipán a neve.} _{Kanyaró betoldása}
Az én ágyam lába rozmaringból vágva ^{rozsmarint az ága},
^{Bár csak fenyő volna, rozmaring ne volna,
Hogy a lelkem rajta könnyebben nyughatna}.² _{Az utolsó két sor Kanyaró betoldása.}

215.4. Közeli változatát (ugyancsak Szentgericéről) lásd a 75. számú szerelmi ballada (Rózsám,
édes rózsám, mi bajod érkezett) jegyzetében. A rabéneket a Megesett leány típusú ballada
első négy strófájaként jegyezte le Ürmösi József (MUEKvGyLtár 40. csomag).

1. Egy háromszéki huszárnótában: Minden jó családból kell egy rossznak lenni. A Budapesti Szemle (1895-iki 81. k. 80. l.) szerint is: Minden jó családban kell egy lumpnak lenni.

2. Az utolsó szónak értelme: a bánat miatt (jele a rozmaring) nincs nyugodalma. Nyárádszeredán kelt e homályos ballada. A befejező strófát vesd össze Erdélyi, Népdalok és mondák, I. 400. Egy kevéssé eltérő változattal ott csak ennyi a befejezés:

Az én ágyam feje, rozsmarint a neve,
S az én ágyam lába, tulipánt a szára.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 739–741.)