Szeredai fogház, de magas tornáca

ismeretlen

1. Szeredai fogház, de magas tornáca,
De sok édesanya könnyit kihullatta.
Ne sirasson, anyám, ennek így kell lenni:
Minden család közül egynek rab kell lenni!

2. Rab vagyok, rab vagyok, rabláncot hordozok,
Rabláncot hordozok, szabadulást várok.
Szeredai bírák huszonnégyen vagytok,
Mind a huszonnégyen rólam törvényt tarttok.

3. S a huszonötödik vádlevelem írja;
Egy szőke kisleány nevemet diktálja.
Ne diktáld nevemet, az Isten megfizet,
Az Isten megfizet: hadd meg életemet!

4. Szeretem a rózsám, hogyha gyolcs ingbe’ jár,
De én aztot tudom, vélem soha nem hál.
Az én ágyam feje – rozsmarint a neve,
S az én ágyam lába – tulipánt a szára.

Az előbbi után két esztendővel kaptam e kevéssel eltérő változatot Ürmössy Kálmán szentgericei unitárius paptól, ki egyik ifjú legény hívétől jegyezte le. A másik, szebb variánst is ugyane lelkész barátom fia mentette meg a véletlen elkallódástól.

A csonka befejezés valószínűleg e múlt századból fönnmaradt rábaközi népdallal rokon gondolatot fejezett ki, amint kitűnik e rövid összehasonlításból:

Lekner Antal ágya majoránna fája,
A főtül valója rozmaring bimbója.
Bár ne csikorogna, bár csak fenyő volna,
Hogy a Lekner Antal könnyebben nyughatna. (Erdélyi: I. 400)

Vesd össze a következő Csongrád megyei népdallal is:

Az én ágyam lába
Muskátlinak ága,
A fejtől valója
Rozmaringnak ága.
Haj a rózsa, rózsa! (Arany–Gyulai: II. 149)

(Kanyaró 2015: 401.)

216. Szeredai fogház, de magas tornáca (Szentgerice)
Lelőhely: EA 2276: 25. lap, 11. sz. – Kanyaró Ferenc kézírása.

216.1. A rabének eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 40. csomag. Ürmössy Kálmán kézírása. – A rabéneket a 76. számú szerelmi balladával (Jó estét, jó estét, szőke kisleányka) együtt énekelték Szentgericén. Lásd a 76. számú ballada jegyzetében 76. 1. alatt az eredeti lejegyzés szövegét.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 741.)