Szépen szól a harang
Szépen szóll a Krakkó községi harang,
Húzza aztat gyönyörű fehér galamb,
Azok húzzák azt a szomorú verset:
Most temetik a meggyilkolt holttestet.
„Valld ki, Jóska, valld ki bűnödnek okát,
Hogy merted te megölni a te apád?”
„Azért öltem meg az édesapámat:
Kitagadtak, ellenezték babámat!”
„Jól van, Jóska, tudjuk mi a bűnödet,
Majd helyre hozzuk mi a te eszedet!”
Láncot vertek kezére és lábára,
Úgy tették a börtön sötét aljába.
Az I. helyi keletkezésűnek látszó balladatöredékben emlegetett Krakkó község esetében csak a Nagyenyed környéki Boroskrakkóra gondolhatunk, holott valószínűtlen, hogy a kalotaszegi Mérában éppen e távoli községre vonatkozó helyi keletkezésű ballada élne. Mindhárom ballada tárgya egyébként a magyar folklórban eléggé ritka szülőgyilkosság; a tragikum megokolása a szülői értetlenség, a fiúnak, illetőleg a leánynak szerelmesétől való eltiltása.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 640.)