Szépen legel Endre báró juhnyája

Biró Ferenc Istvánné Kerekes Vilma, 64 éves, Petek

Szépen legel Endre báró juhnyája,
Juhűszlegény furulyálgat utána.
Furulyaszó behallszik a pusztába,
Behallszik az Endre báró házába.

Báró házának nyitva volt az ablaka,
Kökényszemű barna kislány hallgatja.
A kisasszony így sóhajt fel magába:
„Mér’ is vagyok az Endre báró szép lánya?”

- Édes lányom, lányomnak se hívnálak,
Ha tégedet egy bojtárnak adnálak.
- Azt sem bánom, édesapám, tagadj meg,
Úgyis a juhászbojtárért halok meg.

Másnap reggel Endre báró bújába
Kilovagolt az endrei pusztába,
Megkérdezte legöregebb gulyását,
Nem látta-e valahol az ő lányát.

- Nem láttam én, báró uram, ha mondom,
Három napja egy bojtárom oda van,
Három napja egy bojtárom oda van,
A kisasszony bizonyosan vele van.

Túl a vízen most faragják azt a fát,
Amelyikre juhászbojtárt akasszák,
Fújja a szél gyócs ingét s a gatyáját,
Mert szerette az Endre báró szép lányát.

Másnap reggel a kisasszony bújába,
Revolvert vett, s két golyót tett magához,
Revolvert vett, s két golyót tett magához,
Elsétált a szeretője sírjához.

- Elvettétek életemnek mindenét,
Elvettétek szívem minden reményét,
Elvettétek szívem minden vígságát,
Elvettétek életem boldogságát.

- Elvettétek életemnek mindenét,
Elvettétek szívem minden reményét,
Elvettétek szívem minden vígságát,
Elvettétek életem boldogságát.

Szépen legel (A bárókisasszony és a juhász)

Vargyas Lajos szerint a 19. században született, népszerű, egész nyelvterületünkön elterjedt, közkedvelt ballada. Petken többen is énekelték, de az énekelt változatok eléggé hasonlítanak egymáshoz. Azt az egyik változatot közöljük, amelynek a hangfelvétele is megmaradt.

(Lőrincz 2014: 80.)