Szépen legel Endre báró juhnyája
Biró J. Pálné Józsi Margit, 57 éves, Petek
Szépen legel Endre báró juhnyája,
Juhászlegény furulyázott utána.
Furulyaszó kihallszik a pusztába,
Behallszik az Endre báró házába.
Nyitva van az Endre báró ablaka,
Kökényszemű barna kislány hallgatja.
A kisasszony így sóhajt fel magába:
- Mér’ is lettem az Endre báró szép lánya.
- Lányom, lányom, lányomnak se hívnálak,
Ha én téged egy juhásznak adnálak.
- Én nem bánom, édesapám, tagadj meg,
Az én szívem egy juhászért hasad meg.
Másnap reggel Endre báró bújába
Kilovagol az endrei pusztába,
Megkérdezi legkedvesebb juhászát,
Nem látta-e az ő egyetlen szép lányát.
- Báró uram, az igazat bevallom,
Három napja egy bojtárom oda van,
Három napja egy bojtárom oda van,
A nagyságos kisasszony is vele van.
Túl a vízen most faragják azt a fát,
Amelyikre juhászbojtárt akasszák,
Fújja a szél gyócs ingét s a gatyáját,
Mert szerette az Endre báró szép lányát.
Másnap reggel a kisasszony bújába,
Egy revolvert s két golyót visz magával,
Egy revolvert s két golyót visz magával,
Úgy sétál a szeretője sírjához.
- Elvettétek szívem minden jóságát,
Elvettétek szívem vigasztalóját,
Most nem bánom, édesapám, tagadj meg,
Az én szívem a juhászért hasadt meg.
Szépen legel (A bárókisasszony és a juhász)
Vargyas Lajos szerint a 19. században született, népszerű, egész nyelvterületünkön elterjedt, közkedvelt ballada. Petken többen is énekelték, de az énekelt változatok eléggé hasonlítanak egymáshoz. Azt az egyik változatot közöljük, amelynek a hangfelvétele is megmaradt.
(Lőrincz 2014: 80.)