Szépen legel az Ármáni gulyája
Gadó Boriska
Szépen legel az Ármáni gulyája,
A kisasszony maga sétál utána.
A kisasszony még messziről kiáltja:
– Szívem, Jancsi, terítsd le a subádat!
– Nem terítem én le itt a subámat,
Itt a csárda, behajtják a gulyámat.
– Lányom, lányom, lányomnak se mondalak,
Hogysem téged az gulyásnak adjalak. ||
– Nem bánom én, édesanyám, tagadj meg,
Az én szívem a gulyásért hasad meg.
– Édes, pínz van a kend zsebibe,
Adja ide, hogy markoljak beléje.
Csináltatak én magának koporsót,
Sárga szeggel kiveretem a jajszót.
136. Szépen legel az Ármáni gulyája (Várfalva)
Lelőhely: MUEKvGyLtár 18. csomag. Weisz Mór kézírása.
A ballada eredeti feljegyzését szó szerinti másolatban közöljük, csupán néhány helyesírási eltérést igazítottunk a mai normákhoz.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 705.)