Szépen legel a kisasszony gulyája
Aranyosrákosi Székely Ádám Költészeti Koszorú c. gyűjteményéből. (1866-1886)
1. Szépen legel a kisasszony gulyája,
A kisasszony maga sétál utána.
Jó messzire kiáltja a gulyásnak:
– Szívem, Jancsi, terítsd le a subádat!
2. – Hogy terítném én itt le a subámat?
Csárda van itt: behajtják a gulyámat.
– De te azzal, szívem, Jancsi, ne gondolj:
Kiváltja az édesanyám, ha mondom.
3. Ez a gulya nem akar már legelni:
A gulyását most viszik elveszteni.
– Kivágom én az erdőből azt a fát,
Melyre azt a szegény gulyást akasztják.
4. Nem fújja szél három rojtos gatyáját.
Nem nyerte el Károlyi gróf leányát.
Nem fog ő a bitófán soh’sem lógni:
Szabadulva karjaimba fog jönni.
5. Lányom, lányom, lányomnak se mondalak,
Hogysem téged egy gulyásnak adjalak.
– Nem bánom én, édesanyám, tagadj meg,
De a szívem a gulyásért hasad meg.
6. Még a búza ki sem hánta a fejét,
Már a madár mind megette a szemét.
– Jaj, istenem, én istenem, istenem!
Látod, anyám, mire vitt a szerelem.
142. Szépen legel a kisasszony gulyája (Kolozsvár)
Lelőhely: EA 2276: 109. lap, 69. sz. Kanyaró Ferenc kézírása. A ballada eredeti lejegyzését nem találtuk meg.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 707.)