Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

V. Nem tipologizálható

Szépen legel a kisasszony gulyája


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: 1864
Gyűjtés helye: Aranyosegerbegy
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 329/140. sz.
Forrás:

Moldvai János daloskönyvéből


Szöveg

1. Szépen legel a kisasszony gulyája,
A kisasszony maga sétál utána.
Még messziről kiáltja a gulyásnak:
– Szívem, gulyás, terítsd le a subádat!

2. Még a búza ki sem hányta a fejét,
Már a madár mind elhordta a szemét.
– Jaj istenem, jaj istenem, istenem!
Nézd meg, anyám, mire vitt a szerelem.

3. – Lányom, lányom, lányomnak se mondalak,
Hogysem téged a gulyásnak adjalak!
– Nem bánom hát, édesanyám, tagadj meg:
Az én szívem a gulyásért hasad meg.1



Megjegyzés

1. A Népkölt. gyűjt. I. kt. 203. lapján Nógrád megyéből közli e csinos balladának édes testvérét, melyet Gyulai Pál finom műízlése legszebbnek tart az addig ismert változatok között, sőt még azon felül ezt is megjegyzi: „Egyszersmind gyűjteményünk legszebb költeményeinek egyike”. (Uo. 569. l.)

 

140. Szépen legel a kisasszony gulyája (Egerbegy – Gyéres)
Lelőhely: EA 2276: 108. lap 68. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
 Kanyaró a főszövegben közöltek mellett még az alábbiakat is megjegyezte a balladával kapcsolatban, de aztán valami miatt áthúzta: „Erdélyi János: Válog. m. népdalok (1857. 196–197) c. gyűjteménye azt bizonyítja, hogy e háromstrófás rövid vers volt ez országszerte ismert népballadának legrégibb alakja. Így jött be Erdélybe is, mint a 60-as évek elejéről több gyűjteményben láttam. Amit később itt-ott toldogattak hozzá, az nem mindig vált egyszersmind a költemény szépségére is.”

140.1. A ballada eredeti lejegyzése: AKKvár–MsU 1236: 52–52v/25. sz. – A több énekeskönyvet és egyéb írást magába foglaló kolligátumban név és helynév nélkül szerepel a ballada. Azonosítását Kanyaró ceruzás bejegyzése tette lehetővé, ki az 52. lap versóján a ballada utolsó strófájához felírta: „Moldvai”. A szöveg ceruzás áthúzása is azt jelzi, hogy Kanyaró lemásolta a szöveget.

Szépen legel a kisoszon guja
A Kisasszon maga setal utana
Még messziről kijátja gujasnak
Szivem gulyas tericsd le a subadat.

Még a buza ki sem hanyta a fejét
Már a madár mind el horta a fejét[!]
Jaj Istenem jaj isten is tenem
Nezd meg anyám mire vitt a szerelem.

Lányom lanyom lanyomnak se mondalak
Hogysem teged a gujasnak adjalak ||
Nem banom hát édesanyam
tagadj meg
Az én szivem a gulyásert hasad
meg.

140.2. A ballada nyomtatásban: KESZEG Vilmos 2004: I. 252/17. sz.; II. 377/16–20. sz.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 706.)