Szépen legel a földesúr csordája
ismeretlen
1. Szépen legel a földesúr csordája,
A kisasszony maga sétál utána.
– Gulyás, szívem, terítsd le a subádat:
Segítöm én őrzeni a csordádat.
2. – Kisasszony, nem terítöm le subámot:
Én egyedül megőrzöm a csordámot.
Te, kisasszony, menj el haza szobádba:
Feküdj belé a pompás nyoszolyádba.
3. – Lányom, lányom, még lányomnak se mondlak,
Mintsább,1 hogy én a gulyásnak adjalak.
– Nem is bánom, édösanyám, tagadj meg;
Az én szívem a gulyásért hasad meg.
*
Gulyás, gulyás, mért vagy cigán2
Mért jársz ily gazdag lány után?
No de sömmi, ha az vagy is;
Mert az leszek én magam is.3
1. Mintsem + inkább
2. A. m. orcátlan, tolakodó
3. Mint e tanulságos megjegyzésből kitetszik, ma már az új idők jellemző prózája is helyet kér magának a régiek költői felfogása mellett.
(Kanyaró 2015: 324.)
133. Szépen legel a földesúr csordája (Tordátfalva)
Lelőhely: EA 2276: 113. lap, 72. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
133.1. A ballada eredeti lejegyzése Lukácsi József VIII. osztályos diák kézírásában: MUEKvGyLtár 18. csomag (Lukácsi József: Népdalgyűjtemény) – A ballada első három versszakát változtatás nélkül másolta le Kanyaró Ferenc az 1896-os gyűjteménybe, az utolsó versszakon apró módosításokat hajtott végre:
Gulyás szivem gulyás mért vagy czigány cigán
Mért jársz ily gazdag lány után
De az No de sömmi ha az vagy is
Mert az leszek én magam is.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 702.)