Szépen legel a báróné gulyája
Madaras Pál, 77 éves
Szépen legel a báróné gulyája,
Maga sétál a küsasszony utánna.
Még messziről kiáltsa a bojtárnak:
– Szívem Jancsi, terítsd le ja subádat.
– Nem terítem én le jaz én subámot,
S itt a vetés, béhajtsák a gulyámot.
– Már te azért, szívem Jancsi, ne rettegj,
Kiváltsa jaz édesanyám, ha mondom.
– Lányom, lányom, lányomnak se mondalak,
Hogyha téged egy bojtárnak adnálak.
– Én nem bánom, édesanyám, tagadj meg,
Mer a szívem a bojtárér hasad meg.
Kertem alatt faragják azt a nagy fát,
Amelyre a gulyásbojtárt akasszák.
Nagyszegedi börtönajtó, repedj meg,
Te meg, babám, rögtön szabaduljál meg.
103–107. A bárókisasszony. I–V.
Az adatközlők szerint a századforduló éveiben honosodott meg Kibéden: „akkor vót a divatja az éneknek”. Kukoricahántóban, fonóban, mezei munkák alkalmával sokszor énekelték. Az öregek és a középkorúak ma is elég jól ismerik, de egyre ritkábban éneklik. A fiatalok között alig akad adatközlő, aki reprodukálni tudja a teljes változatot. A dallamok jó része műdal (103. és 14. sz.).
(Ráduly 1975: 184.)