Szépen legel a báróné gulyája
Sütő Béláné Szakács Mária, 77 éves
Szépen legel a báróné gulyája,
A kisasszony maga sétál utána.
Már messziről kiáltja a gulyásnak:
- Jancsi, szívem, terítsd le a subádat.
- Nem terítem én ide a subámat,
Itt a vetés, behajtják a gulyámat.
- Ha behajtják, kihajtja a báróné,
Már te azért, szívem Jancsi, ne féljél.
- Lányom, lányom, lányomnak sem mondalak,
Mint hogy téged egy gulyáshoz adjalak.
- Én nem bánom, édesanyám tagadj meg,
De a szívem a gulyásért szakad meg.
Viszik, viszik Jancsit ki az erdőbe,
Felakasszák magas fa tetejibe.
Kivágatom az erdőből azt a fát,
Amelyikre szívem Jancsit akasztják.
104. A kisasszony
Balladánk a múlt század első felében keletkezett, az új stílus kibontakozásának idején. Több mint 200 változatát ismerjük (Vargyas 1976. II: 757). Közkedvelt voltára utal az a tény is, hogy Albert Ernő 7 változatát közölte (Albert–Faragó, 1973, 203–209. sz.). Vargyas Lajos szintézisében a ballada első följegyzését 1864-re helyezte. Major Ferenc kéziratos énekeskönyvéből kijegyeztünk egy olyan szöveget, mellyel a balladatípus legkorábbi följegyzésének időpontját még előbbre, 1859-re tehetjük. Sajnos a szöveg nagyfokú romlása miatt le kellett mondanunk közléséről. Habár az új stílusú alkotásaink közé tartozik, kiveszőben van a vidék balladaköltészetéből.
(Pozsony 1984: 267.)