Szépen legel a báróné gulyája

Dimény Mózesné Szabó Anna, 69 éves

1. Szépen legel a báróné gulyája;
A kisasszony maga sétál utána.
Még messziről kiáltja a gulyásnak:
– Szívem, Jancsi, terítsd le a subádat.

2. – Én, kisasszony, nem terítem subámat:
Jön a csárdás, behajtják a gulyámat.
– Hej te, szívem, Jancsi, azzal ne gondolj,
Mert kiváltja édesanyám, ha mondom.

3. – Édesanyám! Váltsa ki a gulyáját:
Velem töltötte el az éjtszakáját.
– Lányom, lányom! Lányomnak se mondalak,
Minthogy egy gulyáslegénynek adjalak.

4. – Én nem bánom, édesanyám, tagadj meg;
Mert a szívem a gulyásért hasad meg.
– Lányom, lányom! Ülj fel err’ a szekérre,
Hogy vigyelek külső ország szélére.

5. – Édesanyám, pénz vagyon a zsebembe;
Arra kérem, ki ne vegyen belőlle.
Csináltasson ezzel egy szép koporsót;
Hármassával veresse rá a „jaj” szót.

6. Jaj, istenem, én istenem, istenem!
Látod, anyám, mire vitt a szerelem! ||
Még a búza ki se hányta a fejét,
Már a madár mind elhordta a szemét.

7. Nincs jobb dinnye a cserhajú dinnyénél,
Nincs szebb legény a fekete szeműnél.
Nincs édesebb az erdei mannánál,
Nincsen szebb a barnapiros asszonynál.

8. – Ez a csorda mért nem akar legelni?
– A gulyását holnap viszik veszteni.
– Kimegyek én, levágatom azt a fát,
Kire az én szívem Jancsit akasszák.1

1. Akasszák: a m. akasztják székelyesen. – Ez az összes változatok közt leghosszabb románc a szép gulyáslegény tragédiájáról. Ez is a Szabó Anna asszony énekei közül való.

(Kanyaró 2015: 326.)

135. Szépen legel a báróné gulyája (Szabéd)
Lelőhely: EA 2276: 110–111. lap, 70. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.

135.1. A ballada eredeti lejegyzése Rédiger Ödön kézírásában: MUEKvGyLtár, 40. csomag. [Rédiger Ödön szabédi gyűjtése, é. n. 7–8. lap]

Szépen legel a Báróné gulyája
A kisasszony maga sétál utána
Még messziről kiáltja a gulyásnak:
Szivem Jancsi teritsd le a subádat |
Én kisasszony nem teritem subámat
Jön a csárda [!] ^csárdás béhajtja ^behajtják a gulyámat
Hej te szivem Jancsi azzal ne gondolj
Mert kiváltja édes anyám, ha mondom |
Édes anyám váltsa ki a gulyáját
Velem töltette el az éjszakáját.
Lányom lányom, lányomnak sem mondalak,
Minthogy egy gulyáslegénynek adjalak. |
Én nem bánom édes anyám tagadj meg
Mert a szivem a gulyásért hasad meg.
Lányom lányom, ülj fel err’ a szekérre
Hogy vigyelek külső ország szélére |
Édes anyám pénz vagyon a zsebembe,
Arra kérem ki ne vegyen belőlle.
Csináltasson azzal ^ezzel egy szép koporsót
Hármassával veresse rá a jajszót |
Jaj Istenem, jaj ^én Istenem, Istenem
Látod anyám, mire vitt a szerelem.
Még a búza ki se hánta a fejit, ^fejét
Már a madár mind el hordta a szemit. ^szemét |
Nincs jobb dinnye a cserhaju dinyénél
Nincs szebb legény a fekete szemünél./
Nincs édesebb az erdei mannánál,
Nincsen szebb a barnapiros asszonynál. _{[Kanyaró Ferenc betoldása:]} |
Ez a csorda nem akar itt legelni ^{mért nem akar legelni?}
A gulyását viszik holnap ^{holnap viszik} veszteni.
Ki megyek én levágatom azt a fát
Kire az én szivem Jancsit akasszák.

135.2. A ballada 20. századi, második másolata: MUEKvGyLtár 50. csomag. („Románcfélék”
é. n., gy. n., l. n., A báróné gulyása címen.)
A Kanyaró kézírásában fennmaradt második másolat egy strófával rövidebb, mint a főszövegbe
felvett 1896-os, a balladához Kanyaró jegyzetet is csatolt:

A báróné gulyása

1. Szépen legel a báróné gulyája
A kisasszony maga sétál utána
Még messziről kiáltja a gulyásnak:
Szívem Jancsi! terítsd le a subádat.

2. Én kisasszony nem teritem subámat,
Jön a csorda¹, behajtják a gulyámat
Hej, te szívem Jancsi, azzal ne gondolj,
Mert kiváltja édes anyám, ha mondom.

3. Édes anyám váltsa ki a gulyáját
Velem töltötte el az éjszakáját.
„Lányom, lányom, lányomnak se mondalak,
Minthogy téged egy gulyásnak adjalak. ^{Minthogy egy gulyáslegénynek adjalak.} _{[Rédigernél]}

4. Én nem bánom, édes anyám, tagadj meg,
Mert a szívem a gulyásért hasad meg.
„Lányom, lányom ülj fel err’a szekérre,
Hogy vigyelek külső ország szélére.”

5. Édes anyám, pénz vagyon a zsebembe,
Arra kérem, ki ne vegyen belőle.
Csináltasson ezzel egy szép koporsót,
Hármassával veresse rá a jaj-szót”²

6. Jaj istenem, én istenem, istenem
Látod, anyám, mire vitt a szerelem.
Még a búza ki sem hányta a fejét,
Már a madár mind elhordta a szemét.

7. Ez a csorda nem akar itt legelni,
A gulyását holnap viszik veszteni.
Kimegyek én, levágatom azt a fát,
Kire az én szivem Jancsit akaszák.³

„Régi múltja van e mindenfelé elterjedt szép románcnak. Valószínűleg az Erdélyinél már olvasható rövid változat az egésznek alapja:

Pista szívem, be alhatnám,
Ott a szűröd, terítsd alám. (Népdalok és mondák, I. 73.)

 Változatai: M. Népkölt. Gyűjtemény, I: 203 és 204.; II: 21. Dallama Színinél. Versényi György is bemutatja egy változatát Lónáról. (Erdélyi Múzeum, 1901. 261. l.)
 Gárdonyi Géza a Pesti Hírlapban tárcát írt róla, hogy ő látta a ref[ormátus] prófétafejű parasztot Somogyban, kit annak idején csak a kisasszony vallomása mentett meg, amért aranypénzzel fi zetett, s ládájában 103 aranyat találtak a gyémántgyűrűn kívül. Most is hord az ujján egy gyémántgyűrűt. Azaz hordott 1899 előtt. (Lásd Pesti Hírlap, 1899. 121. sz.)”
 A balladához fűzött jegyzetből az derül ki, hogy ezt a másolatot Kanyaró 1896 után, a 20. század elején készítette: hivatkozásaiban 20. századi adat is előfordul. – A Kanyaró-hagyatékban megtalálható az újságból kivágott Gárdonyi-cikk is. (EUEGYLtára, 51. csomag)
 A ballada három fennmaradt példányának – az eredeti lejegyzés, az 1896-os gyűjteménybe felvett szöveg és a levéltári másolat – összevetése jó alkalmat kínál azoknak a buktatóknak a megmutatására, melyekkel szembe kellett néznie Kanyaró Ferencnek, ha a 19. század végén – 20. század elején kiadásra készített elő diákok által gyűjtött folklórszövegeket. Akkoriban – irodalomesztétikai elvárások okán – nem volt ildomos csonka szöveget közzétenni vagy kipontozással jelezni a hiányzó sort vagy sorokat. Különösen nem a Kisfaludy Társaság kiadványaiban. Választás elé került Kanyaró is: vagy lemond a ballada szabédi változatának közléséről, vagy belenyúl a szövegbe. Kanyaró az utóbbi mellett döntött, két másolata pedig azt a két lehetőséget mutatja meg, melyekkel élhetett: vagy kiegészíti a hetedik strófa hiányzó két sorát, vagy kihagyja a kezdő két sort. Az 1896-os gyűjteményben a kiegészítés mellett döntött, lévén, hogy a gyűjteményben szerepelt e balladának egy 1854-ben leírt sepsikőröspataki változata is (lásd nálunk e fejezet 131. számú balladáját), melyben a hiányzó két sor így szerepelt:

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Nincs édesebb a mezei dinnyénél,
Nincs szebb leány a fekete szeműnél.

Nincs édesebb az erdei mannánál,
Nincs szebb asszony a fekete dámánál.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
(EA 2276: 106. lap, 66. sz.)

 (Az megint más kérdés, hogy Költő Sámuel nehezen olvasható kéziratos énekeskönyvében, ahonnan a sepsikőröspataki változatot vette Kanyaró, olvasatunk szerint nem mezei dinnye, hanem erdei _____, és nem erdei manna, hanem erdei mána [málna] szerepel) (L. AKKvár–MsU 1128/A: 3–4. lap)
 A levéltárban megőrzött második másolat tanúsága szerint Kanyaró a másik lehetőséget is kipróbálta: kihagyta a pár nélkül maradt két sort, s így egy versszakkal rövidebb lett ez a másolat.
 Az a bizonyos két sor, mely Kanyarónak szemlátomást gondot okozott, számunkra fontos információt közvetít – azon túl, hogy Kanyaró munkamódszerére is világot vet. A töredékes strófa két első sora, mely csaknem szó szerint megegyezik A bárókisasszony és gulyás típusú ballada 1854-ben Sepsikőröspatakon leírt szövegének megfelelő helyével, arra enged következtetni, hogy a 19. század közepén Erdélyben ezzel a hasonlatsorral ismerték a balladát. Minthogy Dimény Mózesné több énekéről is tudjuk, hogy fi atal leányként tanulta, joggal feltételezhetjük, hogy ezt a balladát is ifjúkori emlékeiből idézte fel a hetven felé járó asszony. Megítélésünk szerint az sem véletlen, hogy éppen a hiányzó két sor esett ki emlékezetéből: ennek a szövegrésznek semmi szerepe nem volt a balladai történésben, természetes tehát, hogy leghamarább kopott ki a szövegből.

135.3. A ballada és filológiai változatai nyomtatásban: KANYARÓ Ferenc–RÉDIGER Ödön–OLOSZ Katalin 2009: 66–67/10. sz. és 149–153/10. sz.

1. Egy várfalvi változatban: Itt a csárda

2. Várfalván így: Sárga szeggel kiveretem a jajszót

3. A gyergyóremetei változat fel is akasztja:

Fújja a szél aranyrojtos gyatyáját,
Nem nyerte el a báróné leányát.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 702-705.)