Szépen legel a báró úr gulyája
ismeretlen
1. Szépen legel a báró úr gulyája,
Vígan sétál a kisasszony utána.
Még messziről kiáltja a gulyásnak:
– Szívem gulyás, terítsd le a subádat!
2. – Én, kisasszony, nem terítem le subám:
Édesapád majd behajtja a gulyám!
– Jaj te, szívem gulyás, avval ne gondolj:
Kiváltja az édesanyám, ha mondom.
3. – Én istenem, én istenem, istenem!
Látod, anyám, mivé tett a szerelem.
Még a búza ki sem hányta a fejét,
Két szép galamb mind elhordta a szemét.
4. – Édes anyám, pénz vagyon a zsebembe’.
Szépen kérem, ki ne vegyen belőle:
Avval nékem csináltasson koporsót:
Hármassával veresse rá a jajszót.
5. – Jaj istenem, én istenem, istenem!
Látod anyám, mire vitt a szerelem.
Az erdőből kivágatom azt a fát,
Amelyikre a gulyást felakasszák.1
1. A 4-ik strófát egy katonadalból szőtték ide. Érdekes, hogy Erdélyben majd mindenütt felakasztják azt a gulyást, aki a báró úr vagy a báróné kisasszonyát szerette.
(Kanyaró 2015: 323.)
132. Szépen legel a báró úr gulyája (Medesér)
Lelőhely: EA 2276: 112. lap, 71. sz. Ismeretlen kéz írása.
132.1. A ballada eredeti lejegyzése 1894. szeptember 18-i keltezéssel: MUEKvGyLtár 18. csomag, Ferenczi Kálmán VII. osztályos diák kézírása. A Kisfaludy Társasághoz beküldött szöveg szóról szóra megegyezik az eredeti lejegyzéssel.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 702.)