Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

I. Régi balladák » A pogány király leánya

Szép Lilia


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: 1865
Gyűjtés helye: ismeretlen
Közlő: Kriza János
Közlés ideje: 2013
Megjelenés helye: Kriza János 2013: 149-151/32. sz.

Szöveg

A pogány király leánya
Szépen sétál az utcába’
A szép kedves ifiúval.

Azt meglátá pogány király,
Megfogatá szép ifiút,
Betéteté a tömlöcbe,
A tömlöcnek fenekére;
Ott tépeté a békákkal,
Ott szívatá a kígyókkal.

Oda sétál kis Lilia,
Szépen termett szép viola:

Itt mit csinálsz szép ifiú? –
Én bizony csak mint egy árva,
Ki társától el van válva.

Haza sétál kis Lilia,
Szépen termett szép viola:
Atyám király, egyet szólnék,
Ha nehezen nem is esnék,
Azt izente szép ifiú:
Vétesse ki a tömlöcből,
A tömlöcnek fenekéből.
Jaj mint tépik szálkás hússát,
Jaj mint szívják piros vérit.

Kivéteté pogány király,
Föltéteté a várfokra,
Oda sétál kis Lilia,
Szépen termett szép viola:

Itt mit csinálsz szép ifiú?
Én bizony csak mint egy árva,
Ki társától el van válva.

Haza mene kis Lilia,
Szépen termett szép viola:
Atyám király, egyet szólnék,
Ha nehezen nem is esnék.
Azt izente szép ifiú,
Vétesse le a várfokról,
Ne fuvassa hideg széllel,
Ne veresse az esővel!

Megfordula pogány király,
Úgy megrugá a leányát,
Vörös szoknya elhasada,
Piros vére megindula,
Ahajt szörnyű halált hala.

Húzni kezdék a harangot,
Azt meghallá szép ifiú.
Vajon kinek harangoznak,
Talán az én Liliámnak,
Jaj, hogy ha ő megholt érttem,
Jaj, én is meghalok értte.

Lefordula a várfokról,
Ahajt szörnyű halált hala.

Fölviteté pogány király,
Egymás mellé nyujtóztatá,
Az egyiknek csináltatott
Fejér márvány kő koporsót;
A másiknak csináltatott
Vörös márvány kő koporsót;
Az egyiket temettette
Az oltárnak eleibe,
A másikot temettette
Az oltárnak háta megé;
Az egyiken nevelkedék
Fejér márvány liliomszál;
A másikon nevelkedék
Vörös márvány liliomszál;
Addig addig nevelkedtek,
A míg össze-kapcsolódtak.

Oda sétál pogány király,
Le akará szakasztani. . .
Megszólalék a leánya:
Atyám, atyám, édes atyám,
Éltünkbe’ sem hagytál békét,
Bár holtunkba’ hagynál békét.



Megjegyzés

Kriza 1865 (Fővárosi Lapok) – Ua. in MNGY III. 1882: 10–12/5. sz. Cím nélkül. A más strófabeosztástól és egy szó kicserélésétől eltekintve a ballada szövege azonos a Fővárosi Lapokban közzétettel.; Ua. in SZNGY I. 1956: 33-35/10. sz. A pogány király leánya címmel.

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 632.)