Szép Júlia
Szép Júliám, szép leányom,
Kertembe nyilt tulipántom,
Ne szeresd te jobbágyodat!
Nem szeretem jobbágyomat,
Csak szeretem az ifiat,
Szép ifiat, a lelkemet!
Jaj, kimene öreg király,
Megfogatá szép ifiat,
Feltéteté csonka torony –
Csonka torony tetejére.
Hej kimene szép Júlia,
Meglátá őt az ifiu:
Hej Juliám, szép Juliám,
Kertbe nyíló szép violám,
Menj be te is az atyádhoz,
Essél térgyre eleibe,
S mondd meg neki ilyen szókkal:
Atyám, atyám, öreg király,
Vétesse le az ifiat
Csonka torony tetejéről,
Ne veresse az essővel,
Ne fútassa hideg széllel,
Ne süttesse a napfénnyel.
Jaj, kiméne öreg király,
Levéteté az ifiat
Csonka torony tetejéről,
S kiviteté sik mezőre,
Sik mezőnek közepére,
Ott őt mindjárt megöleté,
Szivit, máját kivéteté,
S Júliának haza küldé.
Hogy meglátá szép Julia,
Hogy megölték az ifiat,
Fejét földre csüggesztette,
Magát halni eresztette.
Hogy meglátá öreg király,
Hogy haldoklik Júliája:
Hej Júliám, szép leányom,
Kertembe nyilt tulipántom,
Ha én ezt igy tudtam volna,
Nemhogy megölettem volna,
Fijamnak fogadtam volna,
Királyságom, országomat,
Mind, mind neki adtam volna.
Kriza János 1868d (Fővárosi Lapok) – Ua. in MNGY III. 1882: 8–10/4. sz. Egy-két szó/rag megváltoztatásától és néhány nyelvjárási szóalaknak irodalmi nyelvire cserélésétől eltekintve, a szövegnek lényegi változtatás nélküli újraközlése.; Ua. in SZNGY I. 1956: 36–38/11. sz.
(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 632.)